Reissa 1

Reissa első novellája ami felkerült az oldalra..

{Sam}
Amint megpillantja Deant és Cast, Crowley kezében elönti a düh. Nem Crowley iránt, jól tudja, hogy ő velejéig gonosz. Nem, őt Dean meggondolatlansága, dühíti fel. Hogy tehette ezt a bátyja, hogy jöhetett el? Azt már megszokta, hogy Dean gyöngéje Castiel, azonnal ugrik, ha bajt érez barátja közelében. De az, hogy még Crowley-hoz is elmegy, csak azért, mert hinni akar Castielben?

Rögtön elkezd gondolkozni, hogy hogy menthetné meg a 2 legfontosabb személyt az életében. Sajnos mindenhol démont lát, plusz Crowley még pár „korrupt” angyalt is őrségbe állított. Elképzeli magában, hogy milyen lehet Casnek, hogy a saját családja őrködik, míg őt halálra kínozzák.
A gondolatra kirázza a hideg, és inkább a feladatra koncentrál: bejutni a szobába.

Ekkor egy éles hang csapja meg a fülét, legnagyobb sajnálatára rögtön azonosítja is azt: Castiel ordítása.
A vér megfagy az ereiben, egy pillanatra leblokkol. Pár másodperc erejéig komoly késztetést érez terv nélkül menni Crowleyhoz, és megölni őt.
De aztán eszébe jut, hogy valószínűleg ő az egyetlen esély arra, hogy élve jussanak ki.
Hallja még Dean hangját is, ahogy Crowley-ra ordít, legalább olyan hevesen, ahogy Cas ordított az előbb.

Végül arra jut, hogy az lesz a legjobb, ha felfedje kilétét, és így simán be tud jutni. Természetesen felkészül arra, hogy megölje a démont/angyalt, akivel dolga lesz. Szívesebben választana démont, hogy Casnek, ne kelljen látnia, ahogy megöli egyik testvérét.

{Dean}

Halkan felszisszen, mikor látja Samet egy démon karjában. Remélte, hogy  nem jön utána, így legalább ő túlélheti ezt az egészet.
De itt van, így ő is meghal. Persze nem értheti, hogy miért jött Crowley-hoz, nem értheti, hogy muszáj bizonyítania Castiel „jóságát”! Hisz ha kiderülne, hogy elárulta őket… azt egyszerűen nem élné túl.
Ha 3 évvel ezelőtt mondják neki, hogy Samen kívül mást is fog annyira szeretni, hogy nem élné túl a csalódást benne, simán kineveti.
Aztán jött Castiel, a titokzatos angyal. Az elején mennyire nem szerette, egyenesen gyűlölte, azt, ahogy fenyegeti a családját, Samet. Mosolyogni támad kedve, ha visszagondol, hogy milyen gúny neveket aggasztott rá.
Egy idő után viszont egyre jobban kezdet bízni benne, és egyre jobban szerette meg minden kis tulajdonságát: értetlenségét, és tisztaságát.
Megszokták egymást, tudják, hogy mit gondol a másik, tudják, hogy mikor kell segítség a másiknak.
És most már teljesen ragaszkodik hozzá.

Elfordítja a szemét, mikor egy démon Samhez lép, és a falhoz löki, majd rá is bilincset tesz.
Azt viszont boldogan veszi tudomásul, hogy még van kb.15-perce, mert Crowley előbb őket öli meg.

- Engem ölj meg! – köpködi a szavakat Crowley felé, csak reméli, hogy sikerült leköpnie.
Pár perce felé fordul kínzójuk, és undorító vigyorra húzza száját.
- Úgy érted előbb? – kuncog.
Akaratlanul is ökölbe kényszerül a keze, mikor arra gondol, hogy megölik a családját.
- Rohadék! – kiállt az a arcába, de Crowley csak leinti. 
Megkeseredve keresi Castiel tekintetét, hogy legalább még egyszer a szemébe nézhessen.
Meg is találja legjobb barátjáét, de azon nyomban úgy kívánja, bár ne látná: tele volt megbánással, és szenvedéssel.
Dean elkapja a szemét, és magában Castiel haláláért imádkozik, hogy ne szenvedjen többet.
- Igen! – tőr ki belőle. – Úgy értem előbb!
Egy hatalmas sóhaj hagyja el megfáradt ajkait, mikor látja, hogy ott hagyja Cast, és hozzá lép.

-Ááááh! – ordítja, mikor a kés elhagyja a vállát.
Csak Crowley mocskos tekintetét látja, a többi elhomályosul.
- Neh…!- nyöszörgi Sam, Dean pedig boldogan tapasztalja, hogy még utoljára hallhatja testvére hangját.
- Hagyd békén! – adja ki a parancsot Castiel, de inkább könyörgésnek hat.
Crowley abbahagyja munkáját, és a szoba közepére lép, hogy mindhármukat jól láthassa.

- Látjátok fiúk, ez a ti gyengétek: a szeretet, amit egymás iránt éreztek.
Azt hittem, hogy a Winchester testvéreket csak egymással lehet megtörni, de tévedtem: ha Castielt kínzom, az ugyan olyan jó móka! – kacag fel gonoszan.

Dean megtörten hunyja le a szemét, és elképzeli Cas, és Sam minden porcikáját, hogy azt lássa halálákor.
Crowley megfeszíti a kezét, hogy halálos sebet ejtsen rajta.
- Neee! – ordít kórusban Sam és Castiel.

Ekkor egy démon lép Crowley-hoz, valamit a fülébe súg, mire eltorzul az arca, és egy percre mintha düh hatalmasodna el a pokol királyán.
De ez mind csak 2 másodpercig tart, rendezi vonásait, és eltűnik a szobából.

{Castiel}

- Fiúk! – nyögi fáradtan.
A kés okozta sebek még mindig égetik a testét, de az, hogy legjobb barátai, a családja vele van, enyhíti a fájdalmat.
Dean azonnal felkapja a fejét, Sam viszont csak később reagál.
- Köszönöm, hogy hisztek bennem. – zihálja.
Dean arcán egy halvány mosoly jelenik meg, Sam viszont mérgesen rá vicsorog.
- Hinni? Még is ki hisz benned? – hadarja Sam. – Crowley miattad öli meg Deant!
 Magában megmosolyogja Sam gondolkozási módját: Azt nem bánja, hogy ő maga meghall, csak bátyjának ne kelljen. 
- Sammy! – csitítja Dean.
- Nem! Igaza van. – tör meg. – Miattam hallunk meg, csak annyit tehetek, hogy megkérem Crowley-t, engem öljön meg először.
- Nem…! - tiltakozik rögtön Dean, és meglepetésére még Sam arcán is félelem ül ki.
- Azt hiszem abban egyet értünk, hogy itt mindenképpen meg fogunk halni. – veszi át a szót Sam, most már sokkal lágyabb hangnemben. Nem érti mi változtatta meg a véleményét, de örül, hogy nem haragszik rá élete utolsó órájában. – Azt hiszem, az lenne a legjobb, ha nem kellene végig néznünk egymás halálát, mert azt nem bírnánk ki.
Dean erőtlenül bólint.
- Szóval… - néz körül Sam a szobában: rajtuk kívül senki sincs a szobában. – Keresnünk kéne valamit amivel…
Mindhárman tudják, hogy mire gondol: amivel megölhetik magunkat.
- Még sosem éreztem ilyen közel a halált. – töpreng hangosan Dean.
- Nem akarom, hogy szenvedjetek. – kezd bele, mert tudja, hogy el kell mondania az érzelmeit, mielőtt még visszajönne Crowley. – Sajnálom, hogy idáig jutottunk. Ti vagytok a családom, sose akartam, hogy meghalljatok. Főleg nem miattam.
- Cas… - néz rá Dean. – Nem miattad halunk meg, a családunkért halunk meg. Ami engem illet, nem is tudnék szebb halált elképzelni.
Nem tudja eldönteni, hogy viccelt e, vagy komolyan gondolja.
- Dean-nek igaza van. Mi már egy család vagyunk, ha meg kell halnunk, akkor már együtt haljunk meg.
- Köszönöm. – szakad ki belőle.

Sose gondolta volna, hogy ennyire megnyílnak előtte. Azt mindig is tudta, hogy csak egymásnak szokták elmondani az érzelmeiket, leginkább ezért látta mindig őket egy családnak. Vele sosem beszéltek így. És most, a halál torkában…

Tudja, hogy meg fognak halni, de valahogy már egyáltalán nem zavarja. Hisz van egy családja, egy olyan, akikre mindig számíthat, és még azt is megbocsátják neki, hogy meg kell halniuk. Miatta.
Sebei mintha begyógyultak volna, egy cseppnyi fájdalmat sem érzet, csak boldogságot.

- Akkor van valakinél valami éles? – hozza vissza a valóságba Sam hangja.
- Nálam semmi. – válaszolja csüggedten Dean. Mintha csak azt mondaná, hogy mindegy milyen sört veszünk.
- Tudom, hogy ez a legjobb megoldás, de nem bírom elképzelni. – folytatja Dean.
- Én tudom, hogy hogy valósíthatnánk meg a … a tervünket. – nyögi ki. Bár nem akar semmi olyat tenni, ami a fiúk halálát okozza, mégis úgy érzi, az a legkevesebb, ha segít megvalósítani a tervet.

{Crowley}

- Hiányoztam? – suttogja az undorító hang.
Meglepetten tapasztalja, hogy nem jön válasz kérdésére.

Kinyitja a szemét, de azon nyomban vissza is zárja. Nem tudja elképzelni, hogy ez tényleg megtörtént.
Mikor már 10-szerre ismétli meg a szembecsukszemkinyit mutatványt, de még mindig ugyanaz a helyzet, tombolni kezd: A falak megrepednek, a villany szétrobban.
Sötétben is jól látja a szobát: Sam, Dean, és Castiel eszméletlenül fekszik. Mindhármuk arcába egy angyal jel van karcolva: szinte az egész bal orcát közre fogja, egy hosszú kötélhez hasonlít, amiből külön fele minták ágaznak szét.
Annyit tesz: Családunk halála