Ja és Tequila megjegyzése: Itt már túl vagyunk a 6.évadon, mindenki utál mindenkit de ez a bizonyos "esemény" újra össze hozza a családot :) :)
Castiel? – hívja Sam testvérét a sírás szélén.
Semmi sem történik, még mindig a poros, világtalan szobában fekszik Dean mellett. Kezét bátyja mellkasára szorítja, hogy elállítsa a vérzést.
- Dean! Dean? – hajtogatja a nevét, remélve, hogy ezzel magánál tarthatja.
Miért kell mindenkinek elhagynia? Egyik testvére meghall a kezei között, másik pedig cserbenhagyja.
- A rohadt életbe! CASTIEL! – ordít kikelve magából. –Hol a fenében vagy?
Pár másodpercig fény tölti be a koszos szobát, majd megjelenik az angyal.
- Sam? – csodálkozik rá. Majd körbe néz, mikor meglátja Deant felkiált.- Dean?!
Arca félelemmel telik meg, pánik szerűen rohan testvéreihez.
- Mi történt? – suttogja.
Sam nem válaszol, nem is akar. Kit érdekel mi történt? A kérdés, mi fog történni?
- Megtudod gyógyítani? – hadarja.
Cas nem válaszol rögtön, kezét Dean mellkasára emeli, és Sam számára érthetetlen szavakat morzsol.
- Cas? – kérdez rá megint.
Szemeiben csak Dean félholt arca rémlik fel. A testvére, a legjobb barátja, a családja, a mindene, a kezében fekszik, és nem bír rajta segítni.
Arcát észrevétlenül hagyják el a könnycseppek, nem is fektet rájuk tekintetett, kit érdekel, hogy sír? Most csak Dean fontos.
Az, hogy Castiel nem válaszol jobban feldühíti mint azt kéne.
- CASTIEL!- zökkenti ki munkásságából, nem tudván mekkora kárt okozz ezzel.
- A seb mélyebb mint gondoltam, pluszban egy démoni kéz okozta. Itt biztos, hogy nem tudom meggyógyítani, maximum hátráltatni a haldoklását. – nyöszörgi reményt vesztve.
Sam fejét rázza. Nem tudja elképzelni az életét Dean nélkül.
Vele kell, vele fekszik, folyamatosan mellette van. Ő mondta el még anno az igazat, a szörnyekről, ő készítette fel az életre. Mennyi mindenről kellett lemondani, hogy ő egész életet élhessen…! De ő mégis elhagyta, köszönet nélkül. Sosem mondta, hogy szereti, mert azt hitte, hogy nyilvánvaló, és egészen addig amíg el nem ment fő sulira. Akkor megváltozott a kapcsolatuk, már semmi sem volt többé nyilvánvaló.
És mikor felkereste őt 23 évesen, istenem, mennyire boldog volt, hogy megint láthatja Deant. Senkinek sem mondta, de boldogan hagyta ott Jesst, mert már alig várta, hogy Deannel üljön egy kocsiban.
Majd kaptak még egy testvért, Castielt. Kapcsolata megváltozott a bátyjával, nevetséges módon féltékeny lett Casre, vissza akarta kapni Deant, hogy csakis övé legyen.
De most már szívesen szállna ki az életéből, csak legyen jól!
- Sam… - szólongatja Castiel. – Sam!
A fiú, mintha álomból ébredne, bambán mered Casre.
- Mennünk kell! – hangja többször is elcsuklik. – Sam! Megtudom gyógyítani, de azt nem tehetem meg itt! Elvisszük Bobby-hoz, és rendbe jön!
A szavaknak csak a töredéke jut el hozzá, de a lényeget felfogja. Megragadja Cas kezét, azért, hogy testi kontaktussba lépéssel elvihesse magával. De amint megragadják egymás kezét, kicsit mindketten megnyugodnak. Ők itt vannak egymásnak, és mindig is itt lesznek.
Dean megfog gyógyulni- gondolták mindketten, és ebben a szent pillanatban mindketten hittek a mondat igazában. Reménnyel telt meg a szívük.
Még volt számukra remény. Fogalmuk sem volt, hogy milyen hamar tűnik majd el az életükből.
- Nos? –hallja Sam Bobby öblös hangját.
Nem tud reagálni rá, egyszerűen nem képes. Castiel már vagy fél napja van bátyjával a pánik szobában, néha ordítást hall, de nem tudja kitől származik. Nem is érdekli igazán, mindegy, hisz az aki ordít szenved, és akár Dean, akár Castiel ordít ugyanolyan rossz neki. Utálja ha szeretteit fájdalom éri, mindennél jobban gyűlöli.
Megint felrémlik egy ordítás.
- Sam? – teszi fel megint a kérdést „pót”apja.
- Öh… igen…- nehezen tud koncentrálni a szavakra, túl szorakazott. – Még semmi…
Bobby megrázza a fejét, és elhagyja az alagsort.
Sam pedig megint belemerül a gondolataiba, ami semmi jót nem tartogat számára: csupa ön marcangoló emléket támaszt fel.
Semmi sem történik, még mindig a poros, világtalan szobában fekszik Dean mellett. Kezét bátyja mellkasára szorítja, hogy elállítsa a vérzést.
- Dean! Dean? – hajtogatja a nevét, remélve, hogy ezzel magánál tarthatja.
Miért kell mindenkinek elhagynia? Egyik testvére meghall a kezei között, másik pedig cserbenhagyja.
- A rohadt életbe! CASTIEL! – ordít kikelve magából. –Hol a fenében vagy?
Pár másodpercig fény tölti be a koszos szobát, majd megjelenik az angyal.
- Sam? – csodálkozik rá. Majd körbe néz, mikor meglátja Deant felkiált.- Dean?!
Arca félelemmel telik meg, pánik szerűen rohan testvéreihez.
- Mi történt? – suttogja.
Sam nem válaszol, nem is akar. Kit érdekel mi történt? A kérdés, mi fog történni?
- Megtudod gyógyítani? – hadarja.
Cas nem válaszol rögtön, kezét Dean mellkasára emeli, és Sam számára érthetetlen szavakat morzsol.
- Cas? – kérdez rá megint.
Szemeiben csak Dean félholt arca rémlik fel. A testvére, a legjobb barátja, a családja, a mindene, a kezében fekszik, és nem bír rajta segítni.
Arcát észrevétlenül hagyják el a könnycseppek, nem is fektet rájuk tekintetett, kit érdekel, hogy sír? Most csak Dean fontos.
Az, hogy Castiel nem válaszol jobban feldühíti mint azt kéne.
- CASTIEL!- zökkenti ki munkásságából, nem tudván mekkora kárt okozz ezzel.
- A seb mélyebb mint gondoltam, pluszban egy démoni kéz okozta. Itt biztos, hogy nem tudom meggyógyítani, maximum hátráltatni a haldoklását. – nyöszörgi reményt vesztve.
Sam fejét rázza. Nem tudja elképzelni az életét Dean nélkül.
Vele kell, vele fekszik, folyamatosan mellette van. Ő mondta el még anno az igazat, a szörnyekről, ő készítette fel az életre. Mennyi mindenről kellett lemondani, hogy ő egész életet élhessen…! De ő mégis elhagyta, köszönet nélkül. Sosem mondta, hogy szereti, mert azt hitte, hogy nyilvánvaló, és egészen addig amíg el nem ment fő sulira. Akkor megváltozott a kapcsolatuk, már semmi sem volt többé nyilvánvaló.
És mikor felkereste őt 23 évesen, istenem, mennyire boldog volt, hogy megint láthatja Deant. Senkinek sem mondta, de boldogan hagyta ott Jesst, mert már alig várta, hogy Deannel üljön egy kocsiban.
Majd kaptak még egy testvért, Castielt. Kapcsolata megváltozott a bátyjával, nevetséges módon féltékeny lett Casre, vissza akarta kapni Deant, hogy csakis övé legyen.
De most már szívesen szállna ki az életéből, csak legyen jól!
- Sam… - szólongatja Castiel. – Sam!
A fiú, mintha álomból ébredne, bambán mered Casre.
- Mennünk kell! – hangja többször is elcsuklik. – Sam! Megtudom gyógyítani, de azt nem tehetem meg itt! Elvisszük Bobby-hoz, és rendbe jön!
A szavaknak csak a töredéke jut el hozzá, de a lényeget felfogja. Megragadja Cas kezét, azért, hogy testi kontaktussba lépéssel elvihesse magával. De amint megragadják egymás kezét, kicsit mindketten megnyugodnak. Ők itt vannak egymásnak, és mindig is itt lesznek.
Dean megfog gyógyulni- gondolták mindketten, és ebben a szent pillanatban mindketten hittek a mondat igazában. Reménnyel telt meg a szívük.
Még volt számukra remény. Fogalmuk sem volt, hogy milyen hamar tűnik majd el az életükből.
- Nos? –hallja Sam Bobby öblös hangját.
Nem tud reagálni rá, egyszerűen nem képes. Castiel már vagy fél napja van bátyjával a pánik szobában, néha ordítást hall, de nem tudja kitől származik. Nem is érdekli igazán, mindegy, hisz az aki ordít szenved, és akár Dean, akár Castiel ordít ugyanolyan rossz neki. Utálja ha szeretteit fájdalom éri, mindennél jobban gyűlöli.
Megint felrémlik egy ordítás.
- Sam? – teszi fel megint a kérdést „pót”apja.
- Öh… igen…- nehezen tud koncentrálni a szavakra, túl szorakazott. – Még semmi…
Bobby megrázza a fejét, és elhagyja az alagsort.
Sam pedig megint belemerül a gondolataiba, ami semmi jót nem tartogat számára: csupa ön marcangoló emléket támaszt fel.
2 nap elteltével végre kitárult a pánik szoba ajtaja. Castiel elgyötört, megfáradt képpel lép Samhez.
Mintha csak a kórházban jönne ki az egyik hozzátartozóhoz az orvos.
- Még… válságos az… állapota. – nyögi ki nagy nehezen, majd összerogyik.
Samnek nincs ideje feldolgozni a hallottakat, azonnal testvéréhez siet.
- Bobby- kiállt segítségért.
- Cas… Cas ne merj itt hagyni!- veszi ölébe a fejét. – Nem bírnám el ha téged is el kéne veszítelek! Nem élném túl, és ha nem akarod hogy meghalljak, akkor nyisd ki a szemed!
Bobby siet le a lépcsőn.
- Mi a fene van? – sápad el.
{9 óra múlva}
- Cas? – suttogja Sam felvidultan, mikor érzi, hogy megszorítja a kezét.
Castiel is a pánik szobában fekszik, akárcsak Dean. Samnek így könnyebb volt, hisz ez lehetővé teszi, hogy mindkét testvérére vigyázz hason.
- Sam! – nyögi.
- Hála az égnek! Már azt hittem te is elhagysz! – kacag fel keserűen Sam.
- Sam… - nyöszörgi erejét vesztve.
Kezét még erősebben szorítja, mintha rettegne valamitől.
- Itt vagyok Castiel! Nyugalom… -nyugtattatja.
Kezd túl sok lenni ez neki, Dean még mindig nincs biztonságban, és most még egy angyalra is vigyáznia kell!
Végre kinyitja a szemét, és megnyugszik. Kirántja kezét Saméből és fellöki magát az ágyon. Pánikolva forgatja fejét, felméri a szobát. Először Deant veszi észre, arcát elönti a fájdalom, majd tekintete Samre téved.
Halványan elmosolyodik, és Sam karjaiba veti magát.
megkönyebülten viszonozza az ölelést, Dean balesete óta először érez megkönnyeülést.
- Semmi baj Cas! Itt vagyok. –suttogja a fülébe.
Nem tudja, hogy meddig maradtak így, neki több órának tűnt.
Aztán kibontakoztak egymás öleléséből.
- Nem is tudod, hogy mennyire örülök neked…- kezd bele, de Sam egy intéssel elé fojtja a szót.
- Szavad ne feled Cas… de mi van Dean-nel? – bele remeg a kérdésbe hangja.
Cas arca elsötétül.
- A sebet begyógyítottam. Felfog ébredni, ha küzd. És Dean igen erős. Küzdeni fog. – mondja végül.
Egy láthatatlan kő gurul le Sam szívéről.
- Mi történt veled? – fordul érdeklődve Cas felé.
- Dean gyógyítása kimerített. Jobban mint gondoltam. Sokat segített, hogy velem voltál. –lágyul el a hangja.
Sam arca viszont elvörösödik. A gondolat, hogy Castiel tudja, hogy kb. 9 óráig folyamatosan fogta a kezét, és imádkozott érte, sőt könnyeket is ejtett érte, zavarba ejti.
- Aha…- pánik szerűen keresi egy másik témát. – De a lényeg, hogy már jól vagy!
Castiel bólint, és egy szomorú mosollyal Dean-hez lép. Pár percig csöndben bámulja, majd dühösen felszisszen:
- Megfogom ölni aki ezt tette veled fivérem! Ígérem! Sam biztonságban van velem, érte ne aggódj. Csak gyere vissza! – az utolsó mondatokat már teljes beleéléssel mondja.
Sam megrökönyödve hallgatja Cast. Először a bosszú vágyán csodálkozik el, majd azon, hogy úgy gondolja védettségre szorul.
- Cas… -kezd bele ingerülten. – Cas, nekem nincs szükségem testőrre!
Sam és Bobby, kint ülnek a folyosón, és várják, hogy Castiel megint kijöjjön, és – remélhetőleg- jó híreket közöljön velük.
Végre kinyílik a pánik szoba ajtaja, és egy megfárad angyal lép ki rajta. Egyenesen Sam-hez sétál.
- Na? – kérdezi.
- Sam… megint együtt lesz a családunk! – bizonygatja Castiel.
És ami a legfurcsább: Sam hisz neki.
Mintha csak a kórházban jönne ki az egyik hozzátartozóhoz az orvos.
- Még… válságos az… állapota. – nyögi ki nagy nehezen, majd összerogyik.
Samnek nincs ideje feldolgozni a hallottakat, azonnal testvéréhez siet.
- Bobby- kiállt segítségért.
- Cas… Cas ne merj itt hagyni!- veszi ölébe a fejét. – Nem bírnám el ha téged is el kéne veszítelek! Nem élném túl, és ha nem akarod hogy meghalljak, akkor nyisd ki a szemed!
Bobby siet le a lépcsőn.
- Mi a fene van? – sápad el.
{9 óra múlva}
- Cas? – suttogja Sam felvidultan, mikor érzi, hogy megszorítja a kezét.
Castiel is a pánik szobában fekszik, akárcsak Dean. Samnek így könnyebb volt, hisz ez lehetővé teszi, hogy mindkét testvérére vigyázz hason.
- Sam! – nyögi.
- Hála az égnek! Már azt hittem te is elhagysz! – kacag fel keserűen Sam.
- Sam… - nyöszörgi erejét vesztve.
Kezét még erősebben szorítja, mintha rettegne valamitől.
- Itt vagyok Castiel! Nyugalom… -nyugtattatja.
Kezd túl sok lenni ez neki, Dean még mindig nincs biztonságban, és most még egy angyalra is vigyáznia kell!
Végre kinyitja a szemét, és megnyugszik. Kirántja kezét Saméből és fellöki magát az ágyon. Pánikolva forgatja fejét, felméri a szobát. Először Deant veszi észre, arcát elönti a fájdalom, majd tekintete Samre téved.
Halványan elmosolyodik, és Sam karjaiba veti magát.
megkönyebülten viszonozza az ölelést, Dean balesete óta először érez megkönnyeülést.
- Semmi baj Cas! Itt vagyok. –suttogja a fülébe.
Nem tudja, hogy meddig maradtak így, neki több órának tűnt.
Aztán kibontakoztak egymás öleléséből.
- Nem is tudod, hogy mennyire örülök neked…- kezd bele, de Sam egy intéssel elé fojtja a szót.
- Szavad ne feled Cas… de mi van Dean-nel? – bele remeg a kérdésbe hangja.
Cas arca elsötétül.
- A sebet begyógyítottam. Felfog ébredni, ha küzd. És Dean igen erős. Küzdeni fog. – mondja végül.
Egy láthatatlan kő gurul le Sam szívéről.
- Mi történt veled? – fordul érdeklődve Cas felé.
- Dean gyógyítása kimerített. Jobban mint gondoltam. Sokat segített, hogy velem voltál. –lágyul el a hangja.
Sam arca viszont elvörösödik. A gondolat, hogy Castiel tudja, hogy kb. 9 óráig folyamatosan fogta a kezét, és imádkozott érte, sőt könnyeket is ejtett érte, zavarba ejti.
- Aha…- pánik szerűen keresi egy másik témát. – De a lényeg, hogy már jól vagy!
Castiel bólint, és egy szomorú mosollyal Dean-hez lép. Pár percig csöndben bámulja, majd dühösen felszisszen:
- Megfogom ölni aki ezt tette veled fivérem! Ígérem! Sam biztonságban van velem, érte ne aggódj. Csak gyere vissza! – az utolsó mondatokat már teljes beleéléssel mondja.
Sam megrökönyödve hallgatja Cast. Először a bosszú vágyán csodálkozik el, majd azon, hogy úgy gondolja védettségre szorul.
- Cas… -kezd bele ingerülten. – Cas, nekem nincs szükségem testőrre!
Sam és Bobby, kint ülnek a folyosón, és várják, hogy Castiel megint kijöjjön, és – remélhetőleg- jó híreket közöljön velük.
Végre kinyílik a pánik szoba ajtaja, és egy megfárad angyal lép ki rajta. Egyenesen Sam-hez sétál.
- Na? – kérdezi.
- Sam… megint együtt lesz a családunk! – bizonygatja Castiel.
És ami a legfurcsább: Sam hisz neki.
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése