( Ja és szerintem ez az egész a 6.20 végén játszódik, de ezt csak én gondolom így):
Castiel megtörten mered a tűzre. A melege egészen a szívéig hatol, és felégeti az összes vidám percet, melyet családjával töltött.
Csak Dean arcát látja, a többi dolog elsötétül. Kibírna ő mindent, kibírná a poklot, csak ezt ne kelljen átélnie.
De hát persze, hogy nem értik meg. Miért is tennék? Nem angyalok, nem tudják, hogy mire képesek, ha mérgesek. Ő már tapasztalta, hogy milyen, ha egy angyal istenigazából bedühödik, és senkinek nem kívánná. Most mégis szívesebben lenne Mihály kezében, mint ebben a szobában, mi egykor a Mennyt jelentette neki. Mostanra viszont csak egy egyszerű hellyé vált, amit bármi képes helyettesíteni.
- Nézz rám! – parancsolja Dean.
„Ó ha az olyan könnyű lenne” gondolja. Ismeri az erejét, és tudja, nem bírná ki, ha Dean szemébe kéne néznie, hogy lássa a fájdalmát.
- Cas! – szólítja fel még egyszer. Hangja elárulja a veszteséget, amelyet egyik testvére elvesztése okozott.
Legszívesebben megmondaná neki, hogy nem vesztett el semmit, még mindig ugyanaz az ember, aki bármelyik percben meghalna érte, aki sosem hagyná, hogy baja essen. De csöndben marad. Úgy sem hinne neki, senki sem hisz.
Még is rászánja magát, és Dean szemébe néz.
Sokkal elviselhetőbb a fájdalom, mint azt képzelte. Sokkal kevésbé égeti minden porcikáját a düh, és a tehetetlenség, mint azt elképzelte. Sokkal kevesebb vágyat érez a saját élete kioltására, hogy Dean-nek ne kelljen szenvednie, mint azt képzelte.
- Elárultál? – suttogja, mert tudja minden szavát pontosan hallja.
Elárulta? Sose lenne képes elárulni legjobb barátját, családja legfontosabb tagját! Még a feltételezés is nevetséges.
Keze ökölbe szorul, mert megérti, hogy őt mindenki gonosznak látja.
- Nem. – jelenti ki egyszerűen, talán mert nem bír többet mondani.
- Nem? –kontrázza rá Sam.
Az angyalok nem tudnak sírni, még is úgy érzi, hogy nála eltört a mécses.
- Sam, Dean – kicsi gondolkozás után – Bobby. Győznöm kell. Meg kell állítanom az Apokalipszist. Nélkületek, vagy veletek, de megteszem. – a földre szegezi tekintetét. – Ti vagytok a családom, sose bírnék ártani nektek. Azért hazudtam…
Dean mérgesen közbe vág:
- Azért hogy megvédj? Vagy, mert nemet mondtunk volna? Nézd el nekem, nem tudom a megfelelő hazugságot.
- Sosem ártanék nektek! – ordítja. – Miért nem bírjátok felfogni? Nem én vagyok a rossz fiú, Dean! Éppen megmentelek titeket!
Olyan pucérnak érzi magát, most hogy kimondta.
- Fontos nekem a boldogságotok! Mióta megismertelek titeket, az igazi családomnak akartalal, sőt most már tartalak is, titeket! Kérlek, álljatok mellém, legyetek velem. Segítsetek, hogy utána minden visszatérjen a normális kerékvágásba! – kérleli őket.
Sam eltöröl az arcáról egy könnycseppet, Bobby arca érzelemmentes, Deanre pedig egyszerűen nem bír ránézni.
- Engedjetek el! – kéri, mikor látja, hogy nem fognak megszólalni.
- Cas? – kérdezi hirtelen Bobby.
Felé kapja a fejét, az arca egy percre megtelik hittel, hogy végre valaki hisz neki.
- Sajnálom. – fejezi be.
A hitt úgy megy, ahogy jött: fájdalmasan.
Még is köszönetet akar mondani az egyetlen embernek, aki bocsánatot, kér tőle, mielőtt elárulja.
Csak Dean arcát látja, a többi dolog elsötétül. Kibírna ő mindent, kibírná a poklot, csak ezt ne kelljen átélnie.
De hát persze, hogy nem értik meg. Miért is tennék? Nem angyalok, nem tudják, hogy mire képesek, ha mérgesek. Ő már tapasztalta, hogy milyen, ha egy angyal istenigazából bedühödik, és senkinek nem kívánná. Most mégis szívesebben lenne Mihály kezében, mint ebben a szobában, mi egykor a Mennyt jelentette neki. Mostanra viszont csak egy egyszerű hellyé vált, amit bármi képes helyettesíteni.
- Nézz rám! – parancsolja Dean.
„Ó ha az olyan könnyű lenne” gondolja. Ismeri az erejét, és tudja, nem bírná ki, ha Dean szemébe kéne néznie, hogy lássa a fájdalmát.
- Cas! – szólítja fel még egyszer. Hangja elárulja a veszteséget, amelyet egyik testvére elvesztése okozott.
Legszívesebben megmondaná neki, hogy nem vesztett el semmit, még mindig ugyanaz az ember, aki bármelyik percben meghalna érte, aki sosem hagyná, hogy baja essen. De csöndben marad. Úgy sem hinne neki, senki sem hisz.
Még is rászánja magát, és Dean szemébe néz.
Sokkal elviselhetőbb a fájdalom, mint azt képzelte. Sokkal kevésbé égeti minden porcikáját a düh, és a tehetetlenség, mint azt elképzelte. Sokkal kevesebb vágyat érez a saját élete kioltására, hogy Dean-nek ne kelljen szenvednie, mint azt képzelte.
- Elárultál? – suttogja, mert tudja minden szavát pontosan hallja.
Elárulta? Sose lenne képes elárulni legjobb barátját, családja legfontosabb tagját! Még a feltételezés is nevetséges.
Keze ökölbe szorul, mert megérti, hogy őt mindenki gonosznak látja.
- Nem. – jelenti ki egyszerűen, talán mert nem bír többet mondani.
- Nem? –kontrázza rá Sam.
Az angyalok nem tudnak sírni, még is úgy érzi, hogy nála eltört a mécses.
- Sam, Dean – kicsi gondolkozás után – Bobby. Győznöm kell. Meg kell állítanom az Apokalipszist. Nélkületek, vagy veletek, de megteszem. – a földre szegezi tekintetét. – Ti vagytok a családom, sose bírnék ártani nektek. Azért hazudtam…
Dean mérgesen közbe vág:
- Azért hogy megvédj? Vagy, mert nemet mondtunk volna? Nézd el nekem, nem tudom a megfelelő hazugságot.
- Sosem ártanék nektek! – ordítja. – Miért nem bírjátok felfogni? Nem én vagyok a rossz fiú, Dean! Éppen megmentelek titeket!
Olyan pucérnak érzi magát, most hogy kimondta.
- Fontos nekem a boldogságotok! Mióta megismertelek titeket, az igazi családomnak akartalal, sőt most már tartalak is, titeket! Kérlek, álljatok mellém, legyetek velem. Segítsetek, hogy utána minden visszatérjen a normális kerékvágásba! – kérleli őket.
Sam eltöröl az arcáról egy könnycseppet, Bobby arca érzelemmentes, Deanre pedig egyszerűen nem bír ránézni.
- Engedjetek el! – kéri, mikor látja, hogy nem fognak megszólalni.
- Cas? – kérdezi hirtelen Bobby.
Felé kapja a fejét, az arca egy percre megtelik hittel, hogy végre valaki hisz neki.
- Sajnálom. – fejezi be.
A hitt úgy megy, ahogy jött: fájdalmasan.
Még is köszönetet akar mondani az egyetlen embernek, aki bocsánatot, kér tőle, mielőtt elárulja.
/ Dean /
- Fenébe Dean, ő a testvérünk! – hajtogatja Sam. Mintha ő nem tudná, mintha ő nem érezni a fojtogató kínt. – Visszahozott téged a pokolból, Bobby-t is feltámasztotta! Nem értem, hogy miért nem hibázhat egyszer! Miért nem adunk neki egy újabb esélyt? Dean?
- Kimondva olyan egyszerű. – jelenti ki. Mert tényleg az.
Csak egy egyszerű hiba, még hozzá jó vezérelte, egy normális családban előfordul. Félre néznek, halkan megjegyezik a tanulságot, és megy tovább az élet.
De ez nem egy normális család! Minden nap az életükért kell küzdeniük, pont azok ellen, akikkel szövetkezett.
Tudni kell, biztosan kell tudnia, hogy megbízhat a családjában, hogy nem árulják- e el, mert az akár az életébe is kerülhet. És ő elkövetett egy hibát, egy igen súlyos hibát. Nem nézhetnek félre! Nem lenne helyes.
- Nekem is ugyanannyit jelent, mint neked Sammy! – jelenti ki. – De ő már nem a mi testvérünk. A mi testvérünk nem lenne képes erre.
Sam dühösön üt egyet a falba.
- Szóval, ha én elkövetek egy hibát, akkor engem is cserbenhagysz? – vicsorog – De hát már elkövettem egyet! Engem miért nem hagytál ott Dean?
- Az nem ugyanaz! – bizonygatja, majd rájön, hogy Ruby pontosan ugyanaz, mint Crowley.
/ Castiel /
Akkor vége. Nincs többé otthona, nincs többé családja. Dean, Sam, Bobby, már nem hisznek neki, hiába való minden próbálkozás.
Oda hívja őket a tűzhez.
- Köszönöm –suttogja. – Hogy a családomnak mondhattalak titeket. Sokkal többet jelent, mint az el tudnátok képzelni.
- Dean – fordul felé. – Elfogadom azt, amit érzel, de sosem fogom megérteni. Tudom, hogy nincs jogom ilyet kérni, de kérlek, vigyázzatok magatokra. Ahova kerülni fogok… elviselhetőbb lesz, ha tudom, hogy életben vagytok.
Mindhárom arc milyen értetlen, elképzelni sem tudják, hogy mire készül.
Eltűnt a szobából, akár csak családja szívéből. Legalábbis ő ezt hitte. Ha tudná, hogy téved, talán nem követné el azt, amit meg fog tenni.
Van egy másik módja is, hogy megállítsa Raffaelt. Tulajdonképpen nem is másik, inkább az egyszerűbb: a lelkek nélkül küzd meg vele. Meghall, de Rafaell is legyengül annyira, hogy könnyű módon végezhet vele Balthazar.
Castiel harcba szállt Rafaellel, és Balthazar meg is ölte. . Minden úgy történt, ahogy Cas azt elképzelte. Kivéve egyetlen dolgot: volt, aki gyászolja.
Dean és Sam sosem tudta elfogadni, hogy egy testvérük miattuk halt meg. Sam Deant okolta, Dean pedig Samet. Bobby akárhogy is próbálkozott, ez éket vert közéjük, és soha többé nem tudtak együtt vadászni. Mindennap mikor Dean felkelt, Castiel vádló tekintetét látta a tükörbe, és nem volt ez másképp Samnél sem.
Külön költöztek, nem bírták folytatni az életüket. Deant csak az akadályozta meg, hogy öngyilkos legyen, hogy emlékezett Castiel utolsó kérésére: vigyázzanak magukra.
De a soros fintora, hogy Dean Sam karjaiban halt meg, jó sok év múlva a történtek után, és egyetlen szót mondott csak:
- Megint együtt lesz a családunk!
Sam pontosan tudta, hogy mire érti: Castiel-el.
Castiel rosszul gondolta mikor azt hitte, hogy családja erősebb az összesnél. Azzal hogy elment nem csak a saját halálát okozta, hanem családjáét is.
- Fenébe Dean, ő a testvérünk! – hajtogatja Sam. Mintha ő nem tudná, mintha ő nem érezni a fojtogató kínt. – Visszahozott téged a pokolból, Bobby-t is feltámasztotta! Nem értem, hogy miért nem hibázhat egyszer! Miért nem adunk neki egy újabb esélyt? Dean?
- Kimondva olyan egyszerű. – jelenti ki. Mert tényleg az.
Csak egy egyszerű hiba, még hozzá jó vezérelte, egy normális családban előfordul. Félre néznek, halkan megjegyezik a tanulságot, és megy tovább az élet.
De ez nem egy normális család! Minden nap az életükért kell küzdeniük, pont azok ellen, akikkel szövetkezett.
Tudni kell, biztosan kell tudnia, hogy megbízhat a családjában, hogy nem árulják- e el, mert az akár az életébe is kerülhet. És ő elkövetett egy hibát, egy igen súlyos hibát. Nem nézhetnek félre! Nem lenne helyes.
- Nekem is ugyanannyit jelent, mint neked Sammy! – jelenti ki. – De ő már nem a mi testvérünk. A mi testvérünk nem lenne képes erre.
Sam dühösön üt egyet a falba.
- Szóval, ha én elkövetek egy hibát, akkor engem is cserbenhagysz? – vicsorog – De hát már elkövettem egyet! Engem miért nem hagytál ott Dean?
- Az nem ugyanaz! – bizonygatja, majd rájön, hogy Ruby pontosan ugyanaz, mint Crowley.
/ Castiel /
Akkor vége. Nincs többé otthona, nincs többé családja. Dean, Sam, Bobby, már nem hisznek neki, hiába való minden próbálkozás.
Oda hívja őket a tűzhez.
- Köszönöm –suttogja. – Hogy a családomnak mondhattalak titeket. Sokkal többet jelent, mint az el tudnátok képzelni.
- Dean – fordul felé. – Elfogadom azt, amit érzel, de sosem fogom megérteni. Tudom, hogy nincs jogom ilyet kérni, de kérlek, vigyázzatok magatokra. Ahova kerülni fogok… elviselhetőbb lesz, ha tudom, hogy életben vagytok.
Mindhárom arc milyen értetlen, elképzelni sem tudják, hogy mire készül.
Eltűnt a szobából, akár csak családja szívéből. Legalábbis ő ezt hitte. Ha tudná, hogy téved, talán nem követné el azt, amit meg fog tenni.
Van egy másik módja is, hogy megállítsa Raffaelt. Tulajdonképpen nem is másik, inkább az egyszerűbb: a lelkek nélkül küzd meg vele. Meghall, de Rafaell is legyengül annyira, hogy könnyű módon végezhet vele Balthazar.
Castiel harcba szállt Rafaellel, és Balthazar meg is ölte. . Minden úgy történt, ahogy Cas azt elképzelte. Kivéve egyetlen dolgot: volt, aki gyászolja.
Dean és Sam sosem tudta elfogadni, hogy egy testvérük miattuk halt meg. Sam Deant okolta, Dean pedig Samet. Bobby akárhogy is próbálkozott, ez éket vert közéjük, és soha többé nem tudtak együtt vadászni. Mindennap mikor Dean felkelt, Castiel vádló tekintetét látta a tükörbe, és nem volt ez másképp Samnél sem.
Külön költöztek, nem bírták folytatni az életüket. Deant csak az akadályozta meg, hogy öngyilkos legyen, hogy emlékezett Castiel utolsó kérésére: vigyázzanak magukra.
De a soros fintora, hogy Dean Sam karjaiban halt meg, jó sok év múlva a történtek után, és egyetlen szót mondott csak:
- Megint együtt lesz a családunk!
Sam pontosan tudta, hogy mire érti: Castiel-el.
Castiel rosszul gondolta mikor azt hitte, hogy családja erősebb az összesnél. Azzal hogy elment nem csak a saját halálát okozta, hanem családjáét is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése