Reissa is x-men lázban ég :)

nekem tetszik, és bár az a kis novella amit tegnap tettem fel az x-menről látszólag nem nyerte el a tetszéseteket (bár ez szerintem nem a töri,hanem az én hibám) remélem ezt jobbnak fogjátok találni. Mivel én ma néztem meg másodszorra és nagyon megihletett, ezért én is írok még egy x-menes ficet.. Ja és még készül egy: Sam, Dean szeretik egymást, de az egyik vadászatnál találkoznak egy lánnyal aki Samnek tetszik ezért ott hagyja Dean-t novella is

A szerzőtől:
Aki látta a filmet, az érti igazán, de azért nem olyan zavaros: D Az alap jelenetek ugyanazok, még is van pár igen lényeges változtatás. A karaktereket próbáltam megőrizni, de néhol rajtuk is formáltam egy kicsit. Még fogok írni egy egy részletett, kicsit átköltve ;)

A jéghideg víz pillanatok alatt átitatatja a ruháját, és bőrét. Furcsa módon nem érezi a hideget, csak egyetlen egy cél lebeg a szeme előtt: megmenteni az idegen férfit. Maga mögött hallja az ideges kiáltásokat, hogy ne tegye, meg hogy nem tudja megmenteni. Magában megmosolyogja ezeket a mondatokat. Hogy ő Chares Xavirer ne lenne képes elérni azokat a dolgokat, amiket akar? Nevetséges.
Sose szerette a vizet. Némi kép blokkolja a képességeit, persze nem állítja le teljesen, de megnehezíti a dolgát. Meglepően kevés idő alatt szokik hozzá a szeme a vízhez. Először nem látja a férfit, túl sok a buborék, és sötétség is uralkodik a víz alatt.
Majd megpillantja a félig halott testet. Érzi, hogy alig maradt energiája, ami meg megvan még, a vízalatjáróra pazarolja.
Minden izmot megerőltetve, elindul feléje. Próbál behatolni a férfi elméjébe, de túl messze van, nem tud hozzá szólni. Csak látja a dolgokat, befolyásolni képtelen. Látja, hogy hogy kínozták gyerekkorában, és hogy mennyire retteg: hogy egyedül van, és hogy nem sikerül megölnie ellenségét.
Mikor már egész közel úszott hozzá, megragadja a vállát. Ez elég ahhoz, hogy a gondolatban beszélni tudjon vele
„Nem éri meg. Meg fogsz fulladni. Tudom milyen fontos neked, de meg fogsz halni, ha nem, engeded el.”
Sikerül a levegő felé húznia a férfit. Maga sem tudja, hogy szavai, vagy a gyengeség miatt engedi el a hajót, de megkönnyebbülten húzza a felszín felé.
Csak akkor jön rá, hogy mennyire hiányzott neki a levegő, mikor már nagyban nyeli. Szinte kacagva látja társa reakcióját: mint egy kisbaba, úgy liheg, és szívja a tüdejébe az éltető oxigént.
- Mi a fene? – kiállt fel. – A fejemben voltál!
Hangja csalódottságról árulkodik, és zaklatottságról.
- Nekem is vannak trükkjeim, akár csak neked. – próbálja megnyugtatni, nem sok sikerrel. –Olyan vagyok, mint te.
Túlfáradt ahhoz, hogy a fejébe nézzen, még is tudja, hogy mit érez: megkönnyebbülést.
- Nem vagyok egyedül? – csodálkozik. Látszik, hogy ezt még feltételezni sem merte.
- Nem. – mosolyog Chares. – Nem vagy egyedül.

-A nevem Chares Xavier. – mutatkozik be.
- Eric. – nyögi ki.
Chares várja, hogy megtudja a vezetéknevét is, de úgy látszik csak ennyi információt hajlandó közölni megmentőjével.
A kocsi barátságtalanul zörög alattuk, amint a CIA központba tartanak. Eric hallani sem akart róla, hogy egy szövetségi épületbe menjenek, és normál esetben engedett volna neki Chares, de ott volt Riven. Elmosolyodik, mikor arra gondol, hogy újra láthatja „törvénytelen” húgát.
- Nem vagy kíváncsi, hogy miért üldözöm Saw-ot? – töri meg végül a csendet Eric.
- Minek kérdezzek olyat, amire már tudom a választ?- mosolyog válaszul barátságosan.
Eric szeme kitágul a meglepetéstől. Majd bizalmatlanság költözi a kék íriszekbe.
- Ó, ne aggódj, nem vagyok Saw embere. – válaszol a fel nem tett kérdésre.
Ha lehet Eric még jobban meglepődik.
- Azt mondtad, hogy neked is van különleges erőd. Ez lenne az? – érti meg hirtelen Eric.
Chares vigyorogva bólint.
- És mi is ez pontosan?
- Telepata vagyok: képes vagyok az agyakba látni, és irányítani azokat
Eric bizalmatlanul húzódik, távolabb megmentőjétől.
- Honnan tudom, hogy engem nem irányítasz?
- Akkor nem tudtad volna feltenni ezt a kérdést. –jön az egyszerű válasz.

- Szóval több olyan ember is van, mint mi?
Chares elmosolyodik.
- A testvérem is mutáns, szóval igen. Nem látni túl sokat, mivel titkolják igaz valójukat, szinte csak én vagyok képes azonosítani őket.
Hangjában egy cseppdicsekvés sem található, egyszerű tényként közli.
- A testvéred? – érdeklődik tovább Eric. Az, hogy egy mutánsnak családja lehet, reményt ad a normális életre.
- A húgom,  Riven. – érződik a szeretett a hangján. – Nem vérbeli, még kiskorunkban találtunk egymásra. Alakváltó, és tini. – mondja olyan hangon, mintha Ericnek el kéne borzadnia, vagy legalábbis tudni, hogy ez mire utal. De neki fogalma sincs, így inkább úgy dönt, hogy hanyagolja a témát.
- Hogy találtál Saw-ra? – hangja megfeszül az izgalomtól.
- A CIA talált rá. Megkértek, hogy segítsek kideríteni mire készül.
- És te segítesz nekik? – hangjában csodálkozás, és elszörnyedés egyaránt felfedezhető.
Chares felsóhajt.
- Megérkeztünk. – csapja ki a kocsi ajtaját.
És valóban: egy hatalmas fekete épület tornyosul a fejük fölé. Minden egyes négyzetméterre barátságtalan, idegenkedő. Az egyetlen szín az összképben egy lány: a bejáratnál áll.
Chares rögtön felé indul, a lány nem különben.
Szenvedélyesen kapja fel a férfi a törékeny lányt. Egymásba fonódva állnak pár percig, majd elengedik egymást, de a Chares nem veszi le a kezét a lány hátáról.
A lány kíváncsian tekint Eric felé, mire Chares elkezd a kocsi felé sétálni.
- Ő Eric, Eric ez itt a húgom Riven. – mutatja be egymásnak a két mutánst.
- Örvendek hölgyem. – nyújt kezet zavarába Eric.
Riven elvigyorodik, és belecsap a kezébe. Szorítása erős volt, határozott.
- Mehetünk? Hulla fáradt vagyok. – fordul bátyja felé.
- Csak ha Eric is velünk tart. – mosolyodik el.
Két kíváncsi szempár szegeződik Ericre.
- Rám férne a pihenés. – dönt végül.
Nem tudja, hogy mibe keveredett, de most először érzi úgy, hogy talán talált egy családot. Ami befogadja.