Röviden annyi, hogy Castiel ember maradt az 5.évad után. Mivel ember, ezért fogalma sincs mi történik a mennyben.
A fiúkkal marad, és együtt vadásznak.
Az elején még azt mutatom be milyen az életük, ha éppen nincs meló. Aztán, hogy hogy viselkednek stresz helyzetben
(ha inkább Reissára szavaznátok, csak nyugodtan. Az már megszokásból menne -.-)
Castiel Dean elé dobja a hamburgeres zacskót.
- Tessék itt van. Többet nem mondhatod, hogy nem szoktam kaját hozni.- ül le dühösen Dean mellé a kanapéra. A vadász egy rövid mosollyal nyugtázza Cas kirohanását, majd rögtön a hamburger felé veti magát.
- Öregem, ez meg mi?! – kérdezi Dean az első harapás után teljesen kikelve önmagából. Az ételt az asztalra dobja majd őrjöngve Castiel felé fordul.
Cas először megdöbben a barátja hirtelen kirhonásán, majd megrémül. Még sosem volt ő a soros, hogy kimenjen ételért, biztos elrontott valamit.
De ez nem az ő hibája, hiszen alig tud valamit az itteni ízekről.
- Ez Vegaburger! Vegaburger?! Ez most komoly? Minek nézel engem, nyúlnak?- förmed rá Dean.
Vegaburger! pörgeti Cas végig az agyában mit is lehet tudni a vegaburgerről.
- Mi a baj vele? Nem jót hoztam?- kérdezi megszeppenve, közben felveszi az asztalról a hamburgert. Szeretné közelebbről szem ügyre venni, még is mi a baj vele. Magában elismételi mi is kell egy hamburgerbe, majd sorra veszi, ezek a hozzá valók meg vannak-e ebben a vegaburgerben is. Eltart egy kis ideig, de rá jön mi lehet a hiba.
Az utolsó hamburger amit látott nem volt ilyen meleg. Biztos azt jelenti a „vegaburger” hogy túl forró.
Cas büszke magára, mert rájött erre. Elege van már abból, hogy a fiúk néha úgy néznek rá mint valamilyen kis gyerekre.
Már csak azt nem érti, mégis miért lenne Dean nyúl, mert nem szereti a forró hamburgert?
- Szerintem, ha betesszük a fagyasztó dobozba akkor már nem lesz ilyen meleg.- Cas tudja annak a valaminek a nevét amiben a fiúk a sört szokták tartani, de mindig elfelejti. Még nem szokott hozzá, hogy meg kelljen jegyeznie bármit is.
Amíg angyal volt nem volt szüksége ilyesmire.
Dean értetlenül bámul Castielre, és már éppen kezdené a kioktatás, mikor Sam viharzik be a szobába.
-Srácok azt hiszem van egy kis baj!- zihál. Dean rögtön felugrik a kanapéról, pontosan tudja hogy ha ilyen állapotban van az öccse az tényleg bajt jelent. Castiel viszont értetlenül mered a testvér párra. Sosem értette, hogy hogyan fejlődhetett ki ilyen bonyolult és fura kapcsolat a fivérek között.
- Emlékeztek, mennyire fura volt hogy nem történt semmi rendkívüli mostanában?- kérdezi azon a tipikus „rájöttem valamire” hangján. Dean elkezd bólogatni, de Cas még mindig nem tud válaszolni.
Mióta ember lett, valahogy lassabban reagál mindenre.
- De ez mitől baj?- kérdezi össze zavarodva. Azt tudja, hogy a fiúk szeretnek vadászni, de eddig ő úgy tudta, hogy ha nincsenek természet feletti szörnyek az elvileg egy jó dolog.
Dean jelentőség teljesen Castielre néz, Sam pedig felhorkan és megforgatja a szemeit.
- Ez még nem rossz dolog. Viszont az, az hogy valaki gyilkolja őket.- tagolja lassan a szavakat Sam. Dean arca rögtön elsötétül. Látszólag ő és Sam tudja miről van szó.
Viszont Castiel most még jobban össze zavarodott. Szemöldökét össze ráncolja, minden erejével azon van,hogy próbáljon rá jönni, ez mégis miért lenne baj?
Még kérdeznie sem kell, a fiúk rögtön rá jönnek, hogy nem érti.
Sam legyint egyet, és oda súg valamit, hogy magyarázza el ő, mert mindjárt megüti. Castiel össze rezzen, Dean viszont csak nevet majd közelebb lép hozzá. Kedvesen a vállára teszi a kezét, majd magyarázni kezd.
- Semmilyen vadászról nem tudunk aki itt élne a környéken. Azaz valamilyen szörny gyilkolázza a többit. – ő még lassabban beszél mint Sam, szinte minden szavából csak úgy csöpög a lenézés. Még szerencse, hogy ez Castielnek nem tűnik fel. Túlságosan is figyel, hogy úgy tűnjön mintha értené miről van szó. Próbál nem teljesen értetlen fejet vágni.
- Értem.- vágja rá, azonnal. A testvér pár egymásra néz, majd szinte egyszerre kezdenek el nevetni.
Castiel bosszúsan néz maga elé. Biztos valamilyen vicces dolgot mondott, vagy tett. De sehogy sem akaródzott felismernie mi is volt az.
- Sajnálom, Cas. – szabadkozik Dean, két röhögő görcs roham között. Sam a bátyja vállára teszi a kezét, próbál lenyugodni, hogy tudjon válaszolni.
- Ez.. Ez azért baj, mert azt jelenti hogy van egy szörny aki erősebb a többinél.- a hangja elcsuklik, az arca már piros az elfojtott nevetéstől. Dean megköszörüli a torkát majd amilyen méltóság teljesen (már ha lehet méltóság teljesen távozni,könnyes szemmel, és piros arccal) csak tud kisétál a helyiségből, át a konyhába. Sam követi.
Egyikük sem szeretné megbántani azzal, az ex-angyalt, hogy előtte nevetik ki.
Castiel, még mindig nem érti miről van szó, de feladja hogy valaha is megfogja érteni. Vissza tér a hamburger vizsgálásához. Szeretné ha mire vissza tér Dean, már tudná mi is a baj.
Két nappal később.
Dean és Sam gyakorlott kézmozdulatokkal tisztítják a fegyvereiket, teljes csöndbe burkolózva. Ilyenkor egyikük sem szeret beszélni, túlságosan is szent dolognak tartják ezt az idő töltést.
Castiel zavartan áll az ajtóban, nem tudja mit kellene csinálnia. Igaz már több vadászaton is részt vett, mint ember. Viszont minden alkalommal vagy a kocsiban maradt, vagy a kijáratot őrizte. Fogalma sincs, hogyan kéne viselkednie, vagy mit kéne csinálnia.
Nem szereti a fegyvereket, a késeket, tulajdonképpen semmilyen eszközt nem szeret ami fájdalmat tud okozni. Amíg angyal volt, nem volt baja velük. Nem szerette őket, de megbékélt azzal, hogy az emberek mennyire erőszakosak tudnak lenni ha akarnak.
De most hogy már ő is ember, és most már őt is megsebezhetik,mostanra egész máshogy tekint rájuk.
- Biztosak vagytok benne, hogy gonosz ez a valami ami a szörnyeket öli? Úgy értem, mégis csak a faj társait gyilkolja, nem?- kérdezi bizonytalanul. Pontosan tudja, hogy a fivérek minden élőlényt aki gonosznak született elítélnek, de ő korántsem gondolja ezt így.
Dean bosszúsan emeli fel a fejét, nem szereti ha megzavarják.
- Igen biztosak vagyunk benne. És most hogy már tudjuk merre van, semmi akadálya annak, hogy elkapjuk. Sammy, kész vagy?- kérdezi a testvérét, de még mindig Casen tartja a szemét. Látszik a vadászon, hogy nem bízik Castiel itélőképességében.
Az öccse bólint, majd feláll és Cas mellé sétál.
- Mi az?- kérdezi, mikor észre veszi a volt angyal kimért tekintetét.
- Honnan tudjátok? Nem éppen a mi dolgunkat végzi? Akkor mégis hogy lehetne gonosz?- kérdezi Cas, de most a hangjában nyoma sincs a gyerekes zavarnak. Dean dühösen az ágyra vágja a pisztolyt, mire Sam rosszallóan felszisszen.
- Haver, vigyázz már. Ez egy C80-as!- csitítja Deant, és rögtön a fegyver felé veti magát, hogy megnézze nem lett-e semmi baja. A fivérét, viszont látszólag nem érdekli most semmi más, csak Castiel.
- Vadászok vagyunk. A vadászok pedig, megölnek minden szörnyet. Mert az akármit is csinál attól még gonosz marad. Érted?- kérdezi majdhogynem ordítva Castől. A bukott össze rezzen és ösztönösen hátrál pár lépést a dühös vadásztól. Még mindig vannak kétségei, de nem akar össze veszni egyik legjobb barátjával. Belátja, hogy esélytelen lenne a küzdelem.
Legyőzötten bólint.
- Bepakolok a kocsiba, addig legyetek készen.- int majd dühösen majd kiviharzik a szobából. Sam kedvesen közelebb lép a levert bukotthoz. Cas szomorúan ifjabb barátjára emeli a szemét.
- Mi van, ha egy olyan lényt fogunk kivégezni aki jó akar lenni?- kérdezi a hangjában rémülettel. Sam arca elsötétül, pontosan tudja miért fogalmaz így Castiel. Most először merül fel kétely a fiatal vadász tekintetében. Barátságosan megveregeti Cas vállát.
- Ha így van, akkor bizonyára Dean is elfogja fogadni ezt.- próbálja meggyőzni a volt angyalt, de igazából semelyikük sem hiszi el ezt.
- Jöttök már?- kiabál be Dean. Sam rögtön az ajtó felé siet, Castiel viszont még nem indul el pár másodpercig.
Eldöntötte, ha tényleg úgy van ahogyan ő gondolja, minden erejével megfogja próbálni megakadályozni a vadászokat.
- Cas?!
- Jövök már.- kiállt ki.
Nem fogja hagyni, hogy megöljék a lényt. Még ha ezért hatalmas árat is kell majd fizetnie.
- Hát itt nincs semmi.- adja fel a kutatást Sam. Már vagy fél órája köröznek ebben az elhagyatott gyárban, de még semmit sem találtak.
Dean komoran hagyja rá a testvérére.
- Menjünk haza. Ma már nem fogunk tudni senkit megölni.- mondja egy kicsit leverten, majd a kijárat felé indul. Castiel eddig csönden állt az egyik sarokban, de most megkönnyebbűlten felsóhajt.
Remélte, hogy nem találnak majd senkit, nem akart szembe szállni a barátjaival.
Sam követi Deant, látszik az arcán hogy ő pont annyira megkönnyebbűlt mint Castiel.
Már Cas is követné a fiúkat, mikor hirtelen elkapja valami hátulról.
Ő hangosan felkiált, ösztönösen próbál szabadulni.
De amint megérzi a kést a nyakán, megdermed.
Sam gyorsabban reagál mint Dean. Amint meghallja a bukottat, rögtön a puskájához kap, Dean csak pár pillanat múlva nyúl a fegyveréhez.
- Úgy hallottam engem kerestek!- szólal meg az idegen. Mindannyian elámulnak, mennyire ártatlan szinte már gyerekes a hangja.
- Engedd el!- kiabál rá Dean. Castiel felismeri a hangjában, a düh mellett a félelmet is.
- Nyugi, nem fogom bántani. Mert én, nem vagyok olyan.- mondja az idegen, a hangjába némi ironíával. Sam látszólag hisz neki, mert leteszi a puskáját, Dean viszont kibiztosítja a C80-asát. A bukott szeretne rá szólni, hogy tegye már le, de nem mer megszólalni. Nem attól fél, hogy az idegen fogja bántani, inkább Dean dühös tekintetétől retteg.
- Ha nem fogod bántani, miért szegezel még mindig kést a nyakához?
- Mert nem bízom bennetek.
- Ha így lenne, akkor nem fedted volna fel magad.- szól neki csenden Castiel. Megdöbbenti az ismeretlen lány vakmerősége. Tudta, hogy megakarják ölni mégis megmutatta magát előttük.
- Bennük nem bízom. Te nem bántanál.- suttog bele a bukott fülébe. A volt angyal megmerevedik, szemébe félelem költözik.
Dean aki azonnal észre veszi miként reagál barátja az ismeretlen szavaira, a lány felé tartja a fegyvert.
- En-gedd el!- lassan mondja, minden szótagot kihangsúlyozva. De látszik a szemén a jeges rémület. Sam is felemeli a puskáját, ugyancsak a lányt célozva.
- Mondtam.- nevet fel a lény. Cas még mindig meredten áll, nem néz a fivérekre. Tudja jól ki áll mögötte.
Legalábbis ki volt, aki mögötte áll.
-Fiúk, tegyétek le a puskátokat. Nem fog bántani.- suttogja, de a hangja nem erről árulkodik. Szinte tapintható a félelme.
Sam és Dean, soha nem szoktak rá hallgatni. Legalábbis amióta ember. Már megtanulták, hogy nem lehet bízni a szavaiban, csakúgy mint egy négy évest sem emelnek fel, velük egy szintre.
De ez a mostani Castiel, aki itt áll előttük, nem az a törékeny, tudatlan ember akit az utóbbi hónapokban láttak.
- Mi van?!- kérdezik egyszerre.
- Tegyétek már, le azokat a fegyvereket, a rohadt életbe.- szól rájuk, szinte már dühösen Cas. Már megszokta, hogy nem figyelnek rá, hogy semmibe veszik, legtöbbször még meg is érdemli.
De most végre tudja mit kellene tenni, végre megtalálta a helyét.. Most nem hallgatnak rá.
A fivérek annyira meglepődnek, hogy szó nélkül lerakják a puskáikat.
Castiel torkának szorított kés eltűnik és a következő pillanatban már egy huszonéves gyönyörű lány áll a bukott előtt.
Ruhája megcsapzott, véres. Arca mocskos. De még így is látszik, mennyire szép. A zsigereiből árad, olyan szépség amit nem lehet eltüntetni semmivel.
Kedvesen a fiukra mosolyog, majd aki lefutotta a tisztelet körét, Cas felé fordul.
- Moyra. – köszönti megsemmisülten az ex angyal a lányt. Hangja letört, mégis boldog egyben. A testvérek zavartan állnak, meg sem tudnak mozdulni.
- Castiel. Hát hol marad az ölelés?- kérdezi a lány gúnyosan, de még így is kihallatszik a hangjából a vágyakozás. Gyerekesen elmosolyodik, majd megint a vadászok felé fordul.
- Ti ismeritek egymást?
- Szóval ti vagytok.. khm.. Castiel.. nem tudom, minek hívod őket Cas?- kérdezi a lány, de közben még mindig a fiúkat bámulja. Dean keze ösztönösen lendül a levegőben. Már automatikusan emelkedik, ahányszor meghallja hogy egy természet feletti lény lekezelően beszél vele.
Castiel elgondolkozva néz a testvérek felé.
Kik is ők neki?
A barátai? Nem ők többek annál. Ott voltak neki, mikor senki sem. Átsegítették őt a nehéz időszakán, és még most is vele maradtak mikor már boldogulna– bár nehezen- a nagy világban. És ezért mindig is hálás lesz nekik.
Talán a család, az a szó ami legjobban kifejezi, a bukott mit érez a fiúk iránt, bár ez több annál.
Pontos leírást csak angyal nyelven tudna adni, de azt már rég elfejtette hogy hogyan beszélik.
- A családja.- köpködi a szavakat Dean. Castiel szíve megdobban, mikor hallja a barátja hangjában a büszkeséget. Sam kihúzza magát, és helyeslően bólogat.
Moyra pajkosan elvigyorodik, majd ismét Castiel felé billenti a fejét. Samnek és Deannek akaratlanul is az angyal Castiel jut erről az eszükbe. Ő csinálta mindig ezt a gyerekes, ártatlan mozdulatot mikor nem értett valamit.
-És te ki is vagy?- kérdezi bizonytalanul Dean.
Cas arca megrendül, remélte erre a kérdésre sosem kell majd válaszolnia.
- Az angyalotok nem mesélt rólam igaz? Miért is tette volna?- kérdezi Moyra, látszólag szórakoztatja a helyzet.
Sam össze húzza a szemöldökét, és kérdően a bukott felé fordul, Dean nem különben.
- Egy démon. Aki egyszer angyal volt.
- Tessék itt van. Többet nem mondhatod, hogy nem szoktam kaját hozni.- ül le dühösen Dean mellé a kanapéra. A vadász egy rövid mosollyal nyugtázza Cas kirohanását, majd rögtön a hamburger felé veti magát.
- Öregem, ez meg mi?! – kérdezi Dean az első harapás után teljesen kikelve önmagából. Az ételt az asztalra dobja majd őrjöngve Castiel felé fordul.
Cas először megdöbben a barátja hirtelen kirhonásán, majd megrémül. Még sosem volt ő a soros, hogy kimenjen ételért, biztos elrontott valamit.
De ez nem az ő hibája, hiszen alig tud valamit az itteni ízekről.
- Ez Vegaburger! Vegaburger?! Ez most komoly? Minek nézel engem, nyúlnak?- förmed rá Dean.
Vegaburger! pörgeti Cas végig az agyában mit is lehet tudni a vegaburgerről.
- Mi a baj vele? Nem jót hoztam?- kérdezi megszeppenve, közben felveszi az asztalról a hamburgert. Szeretné közelebbről szem ügyre venni, még is mi a baj vele. Magában elismételi mi is kell egy hamburgerbe, majd sorra veszi, ezek a hozzá valók meg vannak-e ebben a vegaburgerben is. Eltart egy kis ideig, de rá jön mi lehet a hiba.
Az utolsó hamburger amit látott nem volt ilyen meleg. Biztos azt jelenti a „vegaburger” hogy túl forró.
Cas büszke magára, mert rájött erre. Elege van már abból, hogy a fiúk néha úgy néznek rá mint valamilyen kis gyerekre.
Már csak azt nem érti, mégis miért lenne Dean nyúl, mert nem szereti a forró hamburgert?
- Szerintem, ha betesszük a fagyasztó dobozba akkor már nem lesz ilyen meleg.- Cas tudja annak a valaminek a nevét amiben a fiúk a sört szokták tartani, de mindig elfelejti. Még nem szokott hozzá, hogy meg kelljen jegyeznie bármit is.
Amíg angyal volt nem volt szüksége ilyesmire.
Dean értetlenül bámul Castielre, és már éppen kezdené a kioktatás, mikor Sam viharzik be a szobába.
-Srácok azt hiszem van egy kis baj!- zihál. Dean rögtön felugrik a kanapéról, pontosan tudja hogy ha ilyen állapotban van az öccse az tényleg bajt jelent. Castiel viszont értetlenül mered a testvér párra. Sosem értette, hogy hogyan fejlődhetett ki ilyen bonyolult és fura kapcsolat a fivérek között.
- Emlékeztek, mennyire fura volt hogy nem történt semmi rendkívüli mostanában?- kérdezi azon a tipikus „rájöttem valamire” hangján. Dean elkezd bólogatni, de Cas még mindig nem tud válaszolni.
Mióta ember lett, valahogy lassabban reagál mindenre.
- De ez mitől baj?- kérdezi össze zavarodva. Azt tudja, hogy a fiúk szeretnek vadászni, de eddig ő úgy tudta, hogy ha nincsenek természet feletti szörnyek az elvileg egy jó dolog.
Dean jelentőség teljesen Castielre néz, Sam pedig felhorkan és megforgatja a szemeit.
- Ez még nem rossz dolog. Viszont az, az hogy valaki gyilkolja őket.- tagolja lassan a szavakat Sam. Dean arca rögtön elsötétül. Látszólag ő és Sam tudja miről van szó.
Viszont Castiel most még jobban össze zavarodott. Szemöldökét össze ráncolja, minden erejével azon van,hogy próbáljon rá jönni, ez mégis miért lenne baj?
Még kérdeznie sem kell, a fiúk rögtön rá jönnek, hogy nem érti.
Sam legyint egyet, és oda súg valamit, hogy magyarázza el ő, mert mindjárt megüti. Castiel össze rezzen, Dean viszont csak nevet majd közelebb lép hozzá. Kedvesen a vállára teszi a kezét, majd magyarázni kezd.
- Semmilyen vadászról nem tudunk aki itt élne a környéken. Azaz valamilyen szörny gyilkolázza a többit. – ő még lassabban beszél mint Sam, szinte minden szavából csak úgy csöpög a lenézés. Még szerencse, hogy ez Castielnek nem tűnik fel. Túlságosan is figyel, hogy úgy tűnjön mintha értené miről van szó. Próbál nem teljesen értetlen fejet vágni.
- Értem.- vágja rá, azonnal. A testvér pár egymásra néz, majd szinte egyszerre kezdenek el nevetni.
Castiel bosszúsan néz maga elé. Biztos valamilyen vicces dolgot mondott, vagy tett. De sehogy sem akaródzott felismernie mi is volt az.
- Sajnálom, Cas. – szabadkozik Dean, két röhögő görcs roham között. Sam a bátyja vállára teszi a kezét, próbál lenyugodni, hogy tudjon válaszolni.
- Ez.. Ez azért baj, mert azt jelenti hogy van egy szörny aki erősebb a többinél.- a hangja elcsuklik, az arca már piros az elfojtott nevetéstől. Dean megköszörüli a torkát majd amilyen méltóság teljesen (már ha lehet méltóság teljesen távozni,könnyes szemmel, és piros arccal) csak tud kisétál a helyiségből, át a konyhába. Sam követi.
Egyikük sem szeretné megbántani azzal, az ex-angyalt, hogy előtte nevetik ki.
Castiel, még mindig nem érti miről van szó, de feladja hogy valaha is megfogja érteni. Vissza tér a hamburger vizsgálásához. Szeretné ha mire vissza tér Dean, már tudná mi is a baj.
Két nappal később.
Dean és Sam gyakorlott kézmozdulatokkal tisztítják a fegyvereiket, teljes csöndbe burkolózva. Ilyenkor egyikük sem szeret beszélni, túlságosan is szent dolognak tartják ezt az idő töltést.
Castiel zavartan áll az ajtóban, nem tudja mit kellene csinálnia. Igaz már több vadászaton is részt vett, mint ember. Viszont minden alkalommal vagy a kocsiban maradt, vagy a kijáratot őrizte. Fogalma sincs, hogyan kéne viselkednie, vagy mit kéne csinálnia.
Nem szereti a fegyvereket, a késeket, tulajdonképpen semmilyen eszközt nem szeret ami fájdalmat tud okozni. Amíg angyal volt, nem volt baja velük. Nem szerette őket, de megbékélt azzal, hogy az emberek mennyire erőszakosak tudnak lenni ha akarnak.
De most hogy már ő is ember, és most már őt is megsebezhetik,mostanra egész máshogy tekint rájuk.
- Biztosak vagytok benne, hogy gonosz ez a valami ami a szörnyeket öli? Úgy értem, mégis csak a faj társait gyilkolja, nem?- kérdezi bizonytalanul. Pontosan tudja, hogy a fivérek minden élőlényt aki gonosznak született elítélnek, de ő korántsem gondolja ezt így.
Dean bosszúsan emeli fel a fejét, nem szereti ha megzavarják.
- Igen biztosak vagyunk benne. És most hogy már tudjuk merre van, semmi akadálya annak, hogy elkapjuk. Sammy, kész vagy?- kérdezi a testvérét, de még mindig Casen tartja a szemét. Látszik a vadászon, hogy nem bízik Castiel itélőképességében.
Az öccse bólint, majd feláll és Cas mellé sétál.
- Mi az?- kérdezi, mikor észre veszi a volt angyal kimért tekintetét.
- Honnan tudjátok? Nem éppen a mi dolgunkat végzi? Akkor mégis hogy lehetne gonosz?- kérdezi Cas, de most a hangjában nyoma sincs a gyerekes zavarnak. Dean dühösen az ágyra vágja a pisztolyt, mire Sam rosszallóan felszisszen.
- Haver, vigyázz már. Ez egy C80-as!- csitítja Deant, és rögtön a fegyver felé veti magát, hogy megnézze nem lett-e semmi baja. A fivérét, viszont látszólag nem érdekli most semmi más, csak Castiel.
- Vadászok vagyunk. A vadászok pedig, megölnek minden szörnyet. Mert az akármit is csinál attól még gonosz marad. Érted?- kérdezi majdhogynem ordítva Castől. A bukott össze rezzen és ösztönösen hátrál pár lépést a dühös vadásztól. Még mindig vannak kétségei, de nem akar össze veszni egyik legjobb barátjával. Belátja, hogy esélytelen lenne a küzdelem.
Legyőzötten bólint.
- Bepakolok a kocsiba, addig legyetek készen.- int majd dühösen majd kiviharzik a szobából. Sam kedvesen közelebb lép a levert bukotthoz. Cas szomorúan ifjabb barátjára emeli a szemét.
- Mi van, ha egy olyan lényt fogunk kivégezni aki jó akar lenni?- kérdezi a hangjában rémülettel. Sam arca elsötétül, pontosan tudja miért fogalmaz így Castiel. Most először merül fel kétely a fiatal vadász tekintetében. Barátságosan megveregeti Cas vállát.
- Ha így van, akkor bizonyára Dean is elfogja fogadni ezt.- próbálja meggyőzni a volt angyalt, de igazából semelyikük sem hiszi el ezt.
- Jöttök már?- kiabál be Dean. Sam rögtön az ajtó felé siet, Castiel viszont még nem indul el pár másodpercig.
Eldöntötte, ha tényleg úgy van ahogyan ő gondolja, minden erejével megfogja próbálni megakadályozni a vadászokat.
- Cas?!
- Jövök már.- kiállt ki.
Nem fogja hagyni, hogy megöljék a lényt. Még ha ezért hatalmas árat is kell majd fizetnie.
- Hát itt nincs semmi.- adja fel a kutatást Sam. Már vagy fél órája köröznek ebben az elhagyatott gyárban, de még semmit sem találtak.
Dean komoran hagyja rá a testvérére.
- Menjünk haza. Ma már nem fogunk tudni senkit megölni.- mondja egy kicsit leverten, majd a kijárat felé indul. Castiel eddig csönden állt az egyik sarokban, de most megkönnyebbűlten felsóhajt.
Remélte, hogy nem találnak majd senkit, nem akart szembe szállni a barátjaival.
Sam követi Deant, látszik az arcán hogy ő pont annyira megkönnyebbűlt mint Castiel.
Már Cas is követné a fiúkat, mikor hirtelen elkapja valami hátulról.
Ő hangosan felkiált, ösztönösen próbál szabadulni.
De amint megérzi a kést a nyakán, megdermed.
Sam gyorsabban reagál mint Dean. Amint meghallja a bukottat, rögtön a puskájához kap, Dean csak pár pillanat múlva nyúl a fegyveréhez.
- Úgy hallottam engem kerestek!- szólal meg az idegen. Mindannyian elámulnak, mennyire ártatlan szinte már gyerekes a hangja.
- Engedd el!- kiabál rá Dean. Castiel felismeri a hangjában, a düh mellett a félelmet is.
- Nyugi, nem fogom bántani. Mert én, nem vagyok olyan.- mondja az idegen, a hangjába némi ironíával. Sam látszólag hisz neki, mert leteszi a puskáját, Dean viszont kibiztosítja a C80-asát. A bukott szeretne rá szólni, hogy tegye már le, de nem mer megszólalni. Nem attól fél, hogy az idegen fogja bántani, inkább Dean dühös tekintetétől retteg.
- Ha nem fogod bántani, miért szegezel még mindig kést a nyakához?
- Mert nem bízom bennetek.
- Ha így lenne, akkor nem fedted volna fel magad.- szól neki csenden Castiel. Megdöbbenti az ismeretlen lány vakmerősége. Tudta, hogy megakarják ölni mégis megmutatta magát előttük.
- Bennük nem bízom. Te nem bántanál.- suttog bele a bukott fülébe. A volt angyal megmerevedik, szemébe félelem költözik.
Dean aki azonnal észre veszi miként reagál barátja az ismeretlen szavaira, a lány felé tartja a fegyvert.
- En-gedd el!- lassan mondja, minden szótagot kihangsúlyozva. De látszik a szemén a jeges rémület. Sam is felemeli a puskáját, ugyancsak a lányt célozva.
- Mondtam.- nevet fel a lény. Cas még mindig meredten áll, nem néz a fivérekre. Tudja jól ki áll mögötte.
Legalábbis ki volt, aki mögötte áll.
-Fiúk, tegyétek le a puskátokat. Nem fog bántani.- suttogja, de a hangja nem erről árulkodik. Szinte tapintható a félelme.
Sam és Dean, soha nem szoktak rá hallgatni. Legalábbis amióta ember. Már megtanulták, hogy nem lehet bízni a szavaiban, csakúgy mint egy négy évest sem emelnek fel, velük egy szintre.
De ez a mostani Castiel, aki itt áll előttük, nem az a törékeny, tudatlan ember akit az utóbbi hónapokban láttak.
- Mi van?!- kérdezik egyszerre.
- Tegyétek már, le azokat a fegyvereket, a rohadt életbe.- szól rájuk, szinte már dühösen Cas. Már megszokta, hogy nem figyelnek rá, hogy semmibe veszik, legtöbbször még meg is érdemli.
De most végre tudja mit kellene tenni, végre megtalálta a helyét.. Most nem hallgatnak rá.
A fivérek annyira meglepődnek, hogy szó nélkül lerakják a puskáikat.
Castiel torkának szorított kés eltűnik és a következő pillanatban már egy huszonéves gyönyörű lány áll a bukott előtt.
Ruhája megcsapzott, véres. Arca mocskos. De még így is látszik, mennyire szép. A zsigereiből árad, olyan szépség amit nem lehet eltüntetni semmivel.
Kedvesen a fiukra mosolyog, majd aki lefutotta a tisztelet körét, Cas felé fordul.
- Moyra. – köszönti megsemmisülten az ex angyal a lányt. Hangja letört, mégis boldog egyben. A testvérek zavartan állnak, meg sem tudnak mozdulni.
- Castiel. Hát hol marad az ölelés?- kérdezi a lány gúnyosan, de még így is kihallatszik a hangjából a vágyakozás. Gyerekesen elmosolyodik, majd megint a vadászok felé fordul.
- Ti ismeritek egymást?
- Szóval ti vagytok.. khm.. Castiel.. nem tudom, minek hívod őket Cas?- kérdezi a lány, de közben még mindig a fiúkat bámulja. Dean keze ösztönösen lendül a levegőben. Már automatikusan emelkedik, ahányszor meghallja hogy egy természet feletti lény lekezelően beszél vele.
Castiel elgondolkozva néz a testvérek felé.
Kik is ők neki?
A barátai? Nem ők többek annál. Ott voltak neki, mikor senki sem. Átsegítették őt a nehéz időszakán, és még most is vele maradtak mikor már boldogulna– bár nehezen- a nagy világban. És ezért mindig is hálás lesz nekik.
Talán a család, az a szó ami legjobban kifejezi, a bukott mit érez a fiúk iránt, bár ez több annál.
Pontos leírást csak angyal nyelven tudna adni, de azt már rég elfejtette hogy hogyan beszélik.
- A családja.- köpködi a szavakat Dean. Castiel szíve megdobban, mikor hallja a barátja hangjában a büszkeséget. Sam kihúzza magát, és helyeslően bólogat.
Moyra pajkosan elvigyorodik, majd ismét Castiel felé billenti a fejét. Samnek és Deannek akaratlanul is az angyal Castiel jut erről az eszükbe. Ő csinálta mindig ezt a gyerekes, ártatlan mozdulatot mikor nem értett valamit.
-És te ki is vagy?- kérdezi bizonytalanul Dean.
Cas arca megrendül, remélte erre a kérdésre sosem kell majd válaszolnia.
- Az angyalotok nem mesélt rólam igaz? Miért is tette volna?- kérdezi Moyra, látszólag szórakoztatja a helyzet.
Sam össze húzza a szemöldökét, és kérdően a bukott felé fordul, Dean nem különben.
- Egy démon. Aki egyszer angyal volt.
- Akkor ő most egy jó démon?- kérdezi Sam zavartan. Látszik rajta, hogy nem bízik a lányban még most sem, hogy kiderült ő gyilkolta le a démonokat és a többi szörnyet.
- Nahát! Sammy, nem bízik meg egy démonban! Hova tart a világ.- jegyzi meg Dean. Az öccse egy groteszk grimasszal díjazza ezt.
- Nem tudom, mi is ő. Még nem láttam ilyet. Mikor utoljára találkoztam vele, még ember volt.- vallja be Castiel. A hangjában van valami különös. Mintha gyász lenne.
- Akkor öljük meg?- kérdezi Sam is. Mióta ismeri személyesen is a lányt, nehezebb róla úgy gonolkodnia, mint egy démonról akit meg kell ölni.
-Nem!- kiált fel Castiel. A fivérek megdöbbenten merednek a barátjukra. - Ő fontos nekem. Kérlek ne csináljatok semmi hülyeséget.
- Szóval te leszel a következő aki egy démonért itt hagyja a családját?- kérdezi bosszúsan Dean. Castiel szeretné rá vágni, hogy "nem", de képtelen rá.
Akármennyire is szereti a fiúkat, a démonhoz olyan szálak kötik amiket nem könnyű elvágnia.
- Ilyen lehetséges egyáltalán?-kérdezi Sam, a szeme már egy kicsit homályos a két üveg sör miatt amit megivott. Moyra zavartalanul ül az egyik kanapén, és ugyancsak sört iszik.
- Miért ne lenne? Angyal voltam, letaszítottak. Ember lettem és mikor meghaltam a pokolra jutottam. Onnan pedig démonként jöttem fel.- ismétli el megint a lány, és közben unottan a plafonra néz. Pedig ha most látná Sam arcát, az biztosan kirángatná őt a rosszkedvéből. Az ifjú vadász nem tud mit kezdeni az információval, újra és újra elismétli magában a démon szavait.
- Egy bukott angyal aki démon? Egy démon aki bukott angyal volt..- hajtogatja halkan, hátha attól könnyebben fog menni neki. De ez sem könnyíti meg a dolgát.- Én azt hittem az angyalok.. Vagyis az emberek akik angyalok voltak a mennybe jutnak miután meghaltak.
-Ugyan. A menny nem kért belőlük, ezért lettek emberek. Akkor miért pont a haláluk után fogadnák vissza őket?- legyint Moyra, majd egyetlen mozdulattal felül. Samet jobban felkavarták a hírek, mint arra Moyra számított.
- Nyugi, nem volt olyan rossz. – nyugtatja a lány, azt hiszi őt sajnálja Sam. De igazából ő inkább Castiel miatt aggódik. Ő is a pokolra fog jutni ha meghalt? Nem az képtelenség.
- Castiel is?- kérdezi aggódva Sam.- Ő is oda fog jutni?
- Ő biztosan. Tekintve arra amit tett.- válaszol bosszúsan Moyra. A szeme pár pillanatig elhomályosodik, az arca megrándul.
Majd újra vissza tér a jelenbe.
- Miért, mit tett?
- Ő ölt meg. Miatta vagyok démon.- suttog maga elé a lány. Látszik rajta, hogy bár nagyon akar, még most sem tud megbocsátani az ex-angyalnak. Samet teljesen letaglózta a hír.
Castiel megölt egy embert?
A mindig jó, kedves Castiel? Ő még egy bogárt sem lenne képes megölni nem hogy egy embert. Sam képtelen el hinni. Castiel igaz hogy mostanában elég idegesítő tud lenni, de attól ő még mindig Castiel.
Az angyal aki az emberiségért feláldozta magát, akit kitagadtak a mennyből.
Majd a bátyjáért ember lett.
- Higgy amit akarsz Sam. Castiel akkor is megölt.- jegyzi meg csöndesen Moyra. Sam tiltakozóul megrázza a fejét, egyszerűen nem akarja elhinni az igazságot.
- Szerinted meddig lesznek még kint?- kérdezi Moyra izgatottan. Még a vak is látja, hogy aggódik Castiel miatt. Már ő is megtapasztalta milyen is az amikor Dean dühös.
- Nem tudom.- vallja be Sam. Ő nem az angyalért inkább Deanért aggódik. Pontosan tudja, mennyire tud fájni az ha átvágják az embert.
- Szóval te ismered?- kérdezi kikelve magából Dean. Castiel szemét forgatva válaszol.
- Ugyan már, Dean. Te is tudod, hogy nem ez a bajod. Az a baj, hogy nem ölhetted meg.- kiabál vissza Castiel. Dean meglepődik, nem számít rá hogy a bukott vissza szól.
Akkor tényleg igen fontos lehet neki a lány.
- Ez nem igaz! Szerinted én szerettem volna megölni bárkit is akit eddig megöltem? Szerinted én élvezem ezt?!- kérdezi megrökönyödve Dean, a volt angyaltól. Dean megdöbbenése, jobban fáj Castielnek mintha tovább ordítana vele.
- Nem ezt mondtam. Csak nem szeretném ha előítéleted lenne vele szemben!- áll ki a lányért Castiel.
- Már hogy ne lenne előítéletem vele szemben. Ő egy Démon!- ordít megint rá. A bukott arca megrándul.
- De egy angyal volt. Ha jól tudom te szereted azokat a lányokat akik angyalok voltak!- kiabál ő is. Tudja, hogy megbántotta, de nem érdekli. Nincs joga arra, hogy véleményt nyilvánítson Moyráról. A lány nem tehet róla, hogy démon lett. Castiel hibája, hogy ez lett belőle. Ő ölte meg, bárhogy is bánja már.
Dean indulattól vörös arca, megmerevedik.
- Igaz is. Te biztos rokonszenvet érzel iránta. Hiszen ő is úgy elcseszte az angyali életét, hogy ember lett.- A bukott hátrál pár lépést, erre nem számított. A mondat úgy vágta fejen, mintha tényleg megütötték volna. A szeme lángokat szór.
Mindkét férfi némán áll egymás előtt. Semelyikük sem hiszi el, mit mondott a másik.
Csak néznek egymás szemébe azt próbálgatva, vajon melyikük bírja tovább.
Dean csendben félre néz, nem bírja tovább barátja vádló pillantását.
Castiel nem érzi a győzelem édes ízét. Túlságosan is megbántották Dean szavai.
Csöndesen térnek vissza a motel szobába. Amint belépnek a szobába, Sam és Moyra rögtön körül veszi őket.
Sam a bátyjához rohan, próbálja kiszedni belőle mi is történt.
Moyra viszont nem faggatja Castielt, csak csöndesen mellé áll. A volt angyal súg valamit a fülébe, ő erre szomorúan elmosolyodik de nem szól semmit. Látszólag a két bukottnak elég ha csak egymás mellett állhatnak. Moyrának fogalma sincs, hogy az előbb Castiel szembe fordult a családjával érte.
Sam és Dean csöndesen kimennek a konyhába, de még így is hallani lehet a kiabálásukat.
- Miért jöttél ide Moyra?- kérdezi csendesen Castiel a lányt. Bár mennyire is örül a látogatásnak, nem szereti ha vitáznak a fivérei.
Főleg ha miatta.
- Segítség kell. És másban nem bízom csak benned. Meg persze hiányoztál. Senki más nincs aki megértene.- mondja Moyra. Castiel pontosan tudja mit érez a lány.
- Miféle segítség kellene?- kérdezi a bukott.
- Meg szeretném ölni Raphaelt. De egyedül nem megy.
- Nem tudom.- vallja be Sam. Ő nem az angyalért inkább Deanért aggódik. Pontosan tudja, mennyire tud fájni az ha átvágják az embert.
- Szóval te ismered?- kérdezi kikelve magából Dean. Castiel szemét forgatva válaszol.
- Ugyan már, Dean. Te is tudod, hogy nem ez a bajod. Az a baj, hogy nem ölhetted meg.- kiabál vissza Castiel. Dean meglepődik, nem számít rá hogy a bukott vissza szól.
Akkor tényleg igen fontos lehet neki a lány.
- Ez nem igaz! Szerinted én szerettem volna megölni bárkit is akit eddig megöltem? Szerinted én élvezem ezt?!- kérdezi megrökönyödve Dean, a volt angyaltól. Dean megdöbbenése, jobban fáj Castielnek mintha tovább ordítana vele.
- Nem ezt mondtam. Csak nem szeretném ha előítéleted lenne vele szemben!- áll ki a lányért Castiel.
- Már hogy ne lenne előítéletem vele szemben. Ő egy Démon!- ordít megint rá. A bukott arca megrándul.
- De egy angyal volt. Ha jól tudom te szereted azokat a lányokat akik angyalok voltak!- kiabál ő is. Tudja, hogy megbántotta, de nem érdekli. Nincs joga arra, hogy véleményt nyilvánítson Moyráról. A lány nem tehet róla, hogy démon lett. Castiel hibája, hogy ez lett belőle. Ő ölte meg, bárhogy is bánja már.
Dean indulattól vörös arca, megmerevedik.
- Igaz is. Te biztos rokonszenvet érzel iránta. Hiszen ő is úgy elcseszte az angyali életét, hogy ember lett.- A bukott hátrál pár lépést, erre nem számított. A mondat úgy vágta fejen, mintha tényleg megütötték volna. A szeme lángokat szór.
Mindkét férfi némán áll egymás előtt. Semelyikük sem hiszi el, mit mondott a másik.
Csak néznek egymás szemébe azt próbálgatva, vajon melyikük bírja tovább.
Dean csendben félre néz, nem bírja tovább barátja vádló pillantását.
Castiel nem érzi a győzelem édes ízét. Túlságosan is megbántották Dean szavai.
Csöndesen térnek vissza a motel szobába. Amint belépnek a szobába, Sam és Moyra rögtön körül veszi őket.
Sam a bátyjához rohan, próbálja kiszedni belőle mi is történt.
Moyra viszont nem faggatja Castielt, csak csöndesen mellé áll. A volt angyal súg valamit a fülébe, ő erre szomorúan elmosolyodik de nem szól semmit. Látszólag a két bukottnak elég ha csak egymás mellett állhatnak. Moyrának fogalma sincs, hogy az előbb Castiel szembe fordult a családjával érte.
Sam és Dean csöndesen kimennek a konyhába, de még így is hallani lehet a kiabálásukat.
- Miért jöttél ide Moyra?- kérdezi csendesen Castiel a lányt. Bár mennyire is örül a látogatásnak, nem szereti ha vitáznak a fivérei.
Főleg ha miatta.
- Segítség kell. És másban nem bízom csak benned. Meg persze hiányoztál. Senki más nincs aki megértene.- mondja Moyra. Castiel pontosan tudja mit érez a lány.
- Miféle segítség kellene?- kérdezi a bukott.
- Meg szeretném ölni Raphaelt. De egyedül nem megy.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése