Reissa kis novellája

ezt a kis novellátt Reissa küldte nekem, azt hiszem a töri valahol a harmadik évadban játszódik. Nekem nagyon tetszik :)

Mérgesen merednek a testvérek maguk elé. Mindketten dühösek magukra, hogy Bela így becsapta őket.
Hallani lehet, hogy nyitódik a folyosó ajtaja, és Henriksen jelenik meg az ajtóban.
Dean egy grimasszal köszönti, Sam viszont ideges pillantásokkal bombázza az ügynököt.
- Szóval? – kérdezi Dean.
Sam összerezzen bátyja gunyoros hangjára. Sosem tetszett neki a stílusa, főleg nem ilyen helyzetekben. Henriksen pedig túl vidám.
- Gondolkozom, és gondolkozom, de egyszerűen nem találok szavakat. – gonosz vigyor jelenik meg az arcán. – Azt hittem nem kapom el magukat, de sikerült. Szerintetek milyen magasra jutok az FBI-nál?
Dean megremeg az indulattól, Sam sem különben.
- Azt hiszi nem szökünk meg? Hiú remény pajtikám. – kacag fel Dean, és ha öccse nem ismerné, azt hinné nevetése valós. De ő kihallja belőle a pánikot.
- Hát… igen azt hiszem. Ha sikerül titeket elszállítani, már pedig sikerül higgyetek nekem, soha többé nem látjátok viszont egymást. Értitek fiúk? Soha. – Henrkisen jól tudja, hogy hol a gyenge pontjuk, vagyis mi: egymás.
Dean szemében megjelenik a gyilkos düh. Sam megremeg, majd Deanre kapja a tekintetét.
Hirtelen neki is ölni támad kedve, de nem csak úgy vakjába: Henriksen-t. Az embert aki elveheti tőle Dean-t. Pontosan eltervezi, hogy hogyan fogja kitekerni a gyűlölt ügynök nyakát, így biztonságba helyezve testvérét.
Dean még mindig nem akarja felfogni az imént hallottakat.
Hogy ő és Sam külön?
Hirtelen nem bír uralkodni magán, egy erőset üt a levegőbe. Utálja, hogy megengedte magának e fajta érzelem nyilvánítást, de nem bír uralkodni magán.
- Pofa be! – ordítja Dean.
Henriksen kacsint egyet majd kisétál, tudván, hogy elég fájdalmat okozott nekik. Legalábbis erre az órára.

- Dean? – kérdezi Sam. Hangjában felfedezhető a fájdalom, a nyílt fájdalom.
- Semmi baj. Nem fognak szét választani minket. – de ő maga sem hisz szavaiban.
Sam hátra dől, reményt vesztve. Szóval itt a vég? Az utolsó órája a bátyjával ebben a porfészekben? Egy apró könnycsepp hagyja el a szemét.
- Sajnálom Dean. – suttogja. Elcsodálkozik, hogy sikerült ennyit is kiejtenie.

Kérdő tekintettel fordul öccse felé. Sam észre veszi, hogy az ő arcán is egy könnycsepp gördül le.
- Mit Sammy? – dadogja. Sam még jobban elszörnyed.
Az ő nagy és erős bátyja feladta a reményt?
- Hogy cserben hagytalak. – hangja többször is elcsuklik. – Nem akarok külön válni tőled.
Dean halványan elmosolyodik, bár mosolya inkább határtalan fájdalomról árulkodik.
- Nem fogunk. Minket nem lehet szétválasztani. – erőltet egy vigyort az arcára.
Sam nemet int fejével.
- Na jó! – kiállt fel hirtelen Dean.- Állj fel! Gyerünk Sammy!
Mérgesen fúj egyet a legfiatalabb Winchester, de végül engedelmeskedik.
Mikor szemtől szemben állnak, még szomorúbbnak tűnik a helyzetük.
- Nem leszünk külön! Hallod? – érinti meg Dean Sam vállát.
- Még te sem hiszed el igaz? – suttog tovább Sam.
Dean egyszerre csak magához rántja öccsét. Elképzelhetetlennek tűnik, hogy talán most ölelik meg egymást, utoljára. Pont ezért feledkeznek bele mindketten. Görcsösen szorítják egymást, egyikük sem akarja elengedni a másikat.
- Nem lesz baj. – suttogja Dean Sam fülébe.
- Aha persze. – hagyja rá.

Megint nyitódik az ajtó, a testvérek pedig szétrebbenek. Nem szeretik megmutatni másoknak a gyenge oldalukat.
- Üdv. – köszön kimérten egy helyi rendőr.
Egyikük sem érti, hogy miért van itt egy helyi hatósági.
- Ööh. – nyögi ki Sam. – Hello.
Dean meg sem szólal, nincs szüksége rá. Jól lát minden egyes mozdulatot, talán túl jól is. A rendőr a pisztolyáért nyúl, és öccsére céloz.
Automatikusan vágódik Sam  elé, hogy őt érje a golyó. Ez valamennyire sikerül is: a halálos tárgy a vállába fúródik, majd el is hagyja.
Sam felordít, és a rendőrre veti magát.

-Dean! – siet a bátyjához.
Dean elkapja Sam nyakát, és egész közel húzza a saját arcához.
- A rendőr… bántani akar téged. – nyögi nagy nehezen. – Nem engedhetem, hogy bajod essen.
Sam idegesen nyomja a levetet kabátját Dean sebének.
- Már elment, nem fog bántani! Sem engem, sem téged.
Dean elmosolyodik, majd behunyja a szemét. Sam jól tudja, hogy nem hall meg, hisz csak a vállát érte a golyó. De sok vért veszít.
- Dean! Ne hagyj itt!
Nem csak erre a helyzetre érti. Mindenre: a közelgő időpontra, mikor Deant lerángatják a pokolba.
- Sosem hagylak el Sammy. Sose. – nyögi.
- Ahogy én sem téged. – mosolyog fájdalmasan.