Miattad, csináltam. Hogy neked ne kelljen. Újra és újra megismétli a tudat alattid, ezt az egyszerű, mégis egy világot jelentő mondatot. Először nem is érted mit jelent ez, nem bírod felfogni a nyilvánvalót. Felállsz az asztaltól, muszáj felállnod.
Szinte észre sem veszed és máris messze jársz a moteltől, messze a poros kis városától amiben megszálltál. A düh elvakítja a szemeidet, nem tudsz tisztán gondolkozni. Nem nézed, merre mész, nem is érdekel. Minél messzebb attól a helytől, ahol megkaptad az üzenetet. Mintha a meneküléssel, bármit is el tudnál intézni, semmissé tenni.
Majd egyszer csak megállsz. Az Ő nevét kiáltod, arra vársz, hogy válaszoljon.
De csönd uralkodik a tájon, senki sincs a közelben. De te nem adod fel, újra elkiáltod magadat. Majd még egyszer, és még egyszer.
Kis idő múlva már rekedt a hangod a kiabálástól, de nem érdekel. Azzal hitegeted magadat, majd erre válaszolni fog.
Pedig a lelked mélyén már tudod, hogy Ő már semmire sem tud válaszolni. Ahogyan ez az egyszerű felismerés egyre feljebb és feljebb küzdi magát a tudatalattidba, úgy gyengül el szépen, fokozatosan az összes testrészed. Végül, nem bírsz tovább állva maradni, le kell guggolnod. az arcodat a tenyered közé fekteted, lassan ingatni kezded a fejedet. Nem az nem lehet! Nem tenne ilyet velem.
Szinte észre sem veszed és máris messze jársz a moteltől, messze a poros kis városától amiben megszálltál. A düh elvakítja a szemeidet, nem tudsz tisztán gondolkozni. Nem nézed, merre mész, nem is érdekel. Minél messzebb attól a helytől, ahol megkaptad az üzenetet. Mintha a meneküléssel, bármit is el tudnál intézni, semmissé tenni.
Majd egyszer csak megállsz. Az Ő nevét kiáltod, arra vársz, hogy válaszoljon.
De csönd uralkodik a tájon, senki sincs a közelben. De te nem adod fel, újra elkiáltod magadat. Majd még egyszer, és még egyszer.
Kis idő múlva már rekedt a hangod a kiabálástól, de nem érdekel. Azzal hitegeted magadat, majd erre válaszolni fog.
Pedig a lelked mélyén már tudod, hogy Ő már semmire sem tud válaszolni. Ahogyan ez az egyszerű felismerés egyre feljebb és feljebb küzdi magát a tudatalattidba, úgy gyengül el szépen, fokozatosan az összes testrészed. Végül, nem bírsz tovább állva maradni, le kell guggolnod. az arcodat a tenyered közé fekteted, lassan ingatni kezded a fejedet. Nem az nem lehet! Nem tenne ilyet velem.
Ismételgeted, magadban az egyetlen mondatot ami miatt még nem adtad fel teljesen a reményt. Pedig a lelked mélyén pontosan tudod, hogy csak Miattad tette.
Valaki a hátadra teszi a kezét, te lesöpröd magadról. Ez nem az Ő keze.
Az Övét megismered, olyan sokszor pihent már a mellkasodon. És ha nem az Ő keze, akkor nem érdemled meg, hogy hozzád érjen. Hallasz egy mély hangot közvetlen közelről magad mellett. Nem érted mit mond, csak egyetlen egy mondatát tudod ki venni, az értelmetlen vigasztaló szavaiból.
Elment.
Valaki a hátadra teszi a kezét, te lesöpröd magadról. Ez nem az Ő keze.
Az Övét megismered, olyan sokszor pihent már a mellkasodon. És ha nem az Ő keze, akkor nem érdemled meg, hogy hozzád érjen. Hallasz egy mély hangot közvetlen közelről magad mellett. Nem érted mit mond, csak egyetlen egy mondatát tudod ki venni, az értelmetlen vigasztaló szavaiból.
Elment.
Katlen
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése