/Sarah szemszöge/
Mikor reggel kinyitom a szememet rögtön vissza is csukom. A nap egyenesen a szemembe süt, majdnem megvakít.
Mikor másodszorra próbálkozom, már jóval óvatosabb vagyok. Először csak a bal szememet nyitom ki és csak résnyire.
- Sarah, indulnunk kell!- hallom Sam hangját a konyhából. Azonnal feladom azt a tervemet, hogy úgy kelek fel, nem vakít meg a napfény és gyorsan felülök. Pár pillanatig azt hiszem, hogy még mindig Kansasban a régi házunkban vagyok, de aztán rá kell jöjjek, hogy annak az életnek végérvényesen vége. Már több mint három hete járjuk az országot, menekülünk. Kisvárosokban állunk meg és mindig maximum két napig maradunk egy helyben. A fiúk néha elvállalnak kisebb melókat, csakhogy ne unatkozzanak.
Persze engem sosem visznek magukkal, nekem legfeljebb annyi jut belőle hogy hallgathatom a meséiket miközben kötözöm a sebeiket.
Mióta eljöttünk otthonról, Cas furán viselkedik. Mintha nem tudná eldönteni, hogy mérges-e ránk mert mellé álltunk, vagy örüljön, hogy itt vagyunk neki. Mint mindig, most is két szobát béreltünk ki, egyet nekem és Samnek, és egyet Deannek és Casnek. Dean nagyon gyanakvó lett, miután magunk mögött hagytuk Kansast. Állandóan Cast figyeli és ha csak egy lépést is tesz felém rögtön valamilyen oknál fogva elvisz a közeléből.
- Dean és Cas már felébredt?- kérdezem álmosan, majd felkelek az ágyból és az asztalhoz lépek, hogy kivegyek a táskámból némi tiszta ruhát. Sam egy darabig tétovázik a válasszal.
- Dean elment, melóba. Ha jól tudom Cas még alszik.- ez különös. Dean soha nem megy el úgy, hogy tőlem nem köszönne el. Mikor Samre nézek ő gyorsan másfelé néz.
Valamit nem mond el. Kezdem magam felhúzni, már megint én vagyok a kis testvér akinek semmit nem mondanak el az okos nagy fiúk.
De ebben a pillanatban Cas lép be a szobába. Egy koszos farmer nadrág és egy sötét zöld póló van rajta. Nem tudom nem észre venni mennyire tökéletes teste van. A dühöm pillanatok alatt eltűnik, el is felejtem miért is voltam dühös Samre.
- Castiel?- kérdezi zavartan Sam. Castiel vet rá egy gyors pillantást aztán jelentőség teljesen rám néz.
- Gondoltam be köszönök.- mosolyodik el idegesen. Tudom, hogy valamit titkolnak de egyenlőre jobbnak látom először rendbe hozni magamat és csak utána kiabálni velük. Felkapok egy türkiz kék ujjatlant egy farmert, és amilyen gyorsan csak tudok a fürdőszobába megyek. Futólag rámosolygok Casre de nem várom meg, hogy ő vissza mosolyogjon, bevágom a fürdőszoba ajtaját.
/Castiel szemszöge/
- Szerintem rá jött.- jegyzi meg Sam csendesen, miután Sarah a fürdőszobába rohant. Igen, szinte biztos hogy gyanít valamit. Okos lány, azt sem hittem volna, hogy eddig el tudjuk titkolni előle.
- Hol van Dean?- kérdezi Sam.
- Elment. Talált pár óment pár várossal arrébb azt mondta utána néz a dolognak..- válaszolok úgy, hogy semmit ne áruljak el, mert félek hogy Sarah hallgatózik. Látszik, hogy Sam is valami ilyesmin gondolkodik, mert jobbnak látja inkább másról beszélni.
- És az angyal haverjaid már jelentkeztek azóta?- kérdezi kedvesen. A testvéreim említésére össze rezzenek.
- Nem, még nem találtak ránk.- persze hazudok. Engem már rég megtaláltak. Szinte minden éjjel eljönnek hozzám, próbálnak meggyőzni róla hogy menjek vissza. Eddig szerencsére csak beszéltek, de minden alkalommal mikor nemet mondok közelebb jutok a kínzásomhoz. Mert az biztos, hogy egyszer valaki ott fenn úgy dönt majd, hogy folyamodjanak keményebb eszközökhöz is.
- Akkor jó. Legalábbis azt hiszem.- jegyzi meg Sam. Mindig is ő volt az aki leginkább elutasította az angyalokat. De ez érthető is. Samben eddig egy olyan kép élt az angyalokról mint a kedves fehér ruhában, felhő szélén üldögélő kis szárnyas emberekről. És mikor szembesült a valósággal, hogy mi igazából isten szívtelen katonái vagyunk teljesen össze tört.
/Sarah szemszöge/
Mikor becsapom magam mögött a fürdőszoba ajtaját jövök csak rá, hogy mennyire szörnyen nézhettem ki.
A tükör elé sietek, hogy ellenőrizzem mennyire súlyos is a helyzet. Egy kócos hajú koszos arcú idegennel találom szembe magamat. Mert az aki a tükörből vissza néz, biztos, hogy nem én vagyok. Az arca megnyúzott, a szemei alatt karikák égtelenkednek.
A lány teljesen el van gyötörve.
Gyorsan megmosakszom felöltözök és megfésülöm a hajamat.
Mikor megint a tükörbe nézek, már pár fokkal jobb a helyzet. Szeretnék kimenni a fiúkhoz de valamilyen láthatatlan erő nem engedi, hogy egy lépést is tegyek az ajtó felé.
/Castiel szemszöge/
Össze rezzenek mikor megérzem az angyal jelenlétét. Tudom, hogy itt van vagy legalábbis mindjárt itt lesz. A színek sokkal színesebbek, a szagok sokkal erősebbek, az érzelmek sokkal intenzívebbek lesznek. Az angyal jelenléte mindent felerősít.
Hagyom hagy járjon át a gyönyörű érzés amit mindig éreztem mikor lejöttem a földre.
Az érzés, hogy megint erős és legyőzhetetlen vagyok!
Becsukom a szememet és koncentrálok. Meg akarom tudni, hogy mennyi időnk van mire ide érne.
- Sam, itt vannak.- szólok Samnek csöndesen, majdnem suttogva. Amint elmúlik az érzés, rögtön kitisztul a fejem, tisztában leszek vele, hogy mennyire nagy veszélyben vagyunk. Az első gondolatom, hogy meg kell védenem Saraht.
Bármi áron!
Tudom, hogy maradt még egy kis angyali erőm még ha arra nem is elég, hogy ténylegesen használjam.
De talán annyira elég lesz, hogy Saraht blokkoljam az angyalok elől.
- Mennyi időnk maradt?- kérdezi Sam feszülten. Bár már rengetegszer megbeszéltük, hogy mi lesz a teendő ha eljönnek, egyikünk se gondolt bele, hogy egyszer tényleg megtörténhet.
-Nem sok. Talán 1-2 perc.- tippelem. Sam a fürdőszoba ajtó felé veti magát, gondolom ő neki is az járhat a fejében mint nekem. De a blokkolásom olyan erős, hogy még Samet is megakadályozza abban, hogy bemenjen.
- Cas?- kérdezi zavarodottan Sam, de már időm sincs válaszolni.
A szobát megtölti az a gyönyörű jellegzetes fehér fény ami az angyal érkezését jelenti.
Becsukom a szememet, bár tudom hogy rám nincs hatással az angyalok hangja.
Samre viszont annál inkább. Felordít fájdalmában és a földre rogy. A kezét a fülére szorítja, próbálja kiszorítani a – számára – szörnyű hangot a fejéből.
Ideges vagyok és ijedt.
Egy egész életnek tűnik mire az angyal magához szólítja a porhüvélyét és belé száll.
A percek óráknak hatnak mikor a szeretteidet félted.
Csak remélni tudom, hogy megint Pippa jött vissza és csak azért, hogy beszéljen velem. Tudom, hogy semmi esélyünk nem lenne egy angyallal szemben még akkor sem ha az nem akar megölni minket.
- Castiel.- hallom meg a csodálatos hangot. Még nem nyitom ki a szemem de a szemhéjam keresztül már látom, hogy nem úszik fény áradatban a szoba. Felismerem a hangot, fellélegezek.
- Pippa. Örülök, hogy újra látlak! – köszöntöm egykori testvéremet olyan kedvesen amennyire tőlem telik és kinyitom a szemem. Sam még mindig guggol de, a keze már a teste mellett lóg, bágyadtan, haszna vehetetlenül.
Pippa megint abban a porthüvelyében jött amiben először találkoztunk.
Akaratlanul is megtelik a testem melegséggel mikor arra gondolok milyen gyönyörű a testvérem. De rögtön emlékeztetem is magamat, hogy már nem a testvérem ez a lány.
- Miért jöttél?- kérdezem idegesen tőle, mert bár látom a szemén, hogy engem sosem bántana. Az emberekre mindig is úgy tekintett mint holmi játékszerekre.
- Szóval ő Sam? – tér ki a válasz elől Pippa és Sam mellé lép. Látszik Samen, hogy fogalma sincs mit kellene tennie vagy mondania. Teljesen megbabonázta Pippa szépsége.
Az emberekre mindig is más hatással volt egy angyal jelenléte mint ránk. Ők nem látják az igazi valójukat, képtelenek meglátni. Ők csak azt a fajta szépséget látják amik ők annak hívnak. Ha meglátnák az angyalok igazi valójukat, képtelenek lennének feldolgozni azt amit láttak, beleőrülnének.
- Én.. vagyok.. Cas-Cas..- dadogja össze vissza Sam és ügyetlenül fel áll. Pippa rá nevet. A hangjától megborzongok, pár pillanatig nem tudom el hinni, hogy egyáltalán létezik ilyen hang.
- Már sokat hallottam rólad, Sam. És őszintén nagyra értékelem amit az emberiségért tettél. Bár nem értem, de nagyra értékelem.- teszi Sam vállára a kezét. Sam az érintésétől megmerevedik és bágyadtan elmosolyodik.
- És hol van Sarah?- fordul hozzám kíváncsian Pippa. A hangja furán ideges lesz mikor Saraht említi. Eltűnik belőle az a báj, az a könnyedség amit eddig hallottam benne.
- Miért kérded?- kérdezek vissza, ugyanúgy kitérek a válasz elől ahogy ő is tette az előbb. Pippa arcára fagy a mosolya és leveszi kezét Sam válláról. Sam azonnal hátrál pár lépést és megrázza párszor a fejét. Próbálja elhasogatni az érzést ami elfogja ha az angyalt látja.
- Rendben. Így is játszathatjuk.- lép közelebb hozzám. Sam ebben a pillanatban a falnak repül, fel kiállt. Nem is a fájdalomtól inkább a meglepetéstől, hogy egy ilyen gyönyörű, ártatlan lány képes lenne ilyenre. Ösztönösen Sam felé lépek, de azonnal meg is állok.
Rá jövök, hogy Pippát nem tudom legyőzni.
- Engedd el. – nem kérem, parancsolom. Remélem, hogy van benne annyi tisztelet a régi időkre, hogy békén hagy.
- Félre értesz. Itt nem én vagyok a rossz fiú. Ami azt illeti alkut szeretnék ajánlani.- mosolyodik el Pippa. Ebben a percben sokkal inkább hasonlít egy kétségbe esett kislányra mint egy vérszomjas angyalra.
- Tessék? Mégis miféle alkut?- kérdezem, teljesen le vagyok taglózva. Az, hogy Sam a falnak feszül eléggé.. korlátol abban, hogy rendesen tudjak gondolkozni.
- Úgy hallottam a fiúk egész jó vadászok. Esélyt adok, hogy bizonyítsák.
- Hogy, mi?- kérdezem megdöbbenve. Egy angyal aki az emberekkel végezteti az ő munkáját?! ilyenről még életemben nem hallottam.
- Meg kell találniuk valakit. Valakit aki nagyon fontos ne.. A menny számára.- válaszol kimérten Pippa. Sam megköszörüli a torkát, hogy jelezze még mindig a falon van. Pippa egyetlen intéssel a földre dobja Samet aki térdre esik és felnyög fájdalmában.
- És miért segítenénk neked?- kérdezi sértetten. Ezek szerint túl mély benyomást tett rá, hogy Pippa a falhoz lökte, minthogy a szépségét csodálja.
- Mert eltudom intézni, hogy az angyalok ne akarják vissza kapni Cast.- válaszol nemes egyszerűséggel. Sam össze ráncolja a szemöldökét.
- Igaz ez Cas? Meg tudja csinálni? – kérdezi tőlem. Tanácstalanul Pippára nézek. Amikor utoljára jártam fenn még nem lett volna képes rá, de változhattak a dolgok. És az a csodálat amit Pippa szemében láttam mikor rám nézett első alkalommal hogy találkoztunk.. Pippa nem hazudna nekem. Ebben biztos vagyok.
- Lehetséges. – válaszolok Samnek de még mindig Pippát bámulom. Pippa arca kivirul mikor meghallja a válaszomat.
- Remek. Akkor ez meg van beszélve. És most ha nem bánod, szeretném ha kiengednéd a lányt!-kéri tőlem Pippa. Sam feláll és a fürdőszoba felé siet. Én behunyom a szememet és feloldom a blokkolást. Amint megszűnik a varázsige Sarah kiront a fürdőszobából, egyenesen Samnek ütközve.
- Mi a.. ? Mi történt?- kérdezi össze zavarodottan.
- Sajnálom, de azt hittem, hogy Jeremiel az.- kérek tőle bocsánatot. Sarah rögtön felismeri mi történt vele. Mikor körül néz a szobában és meglátja Pippát zavartan elmosolyodik.
- Pippa, igaz?- kérdezi kedvesen a lánytól. Ha lehet ez még jobban megdöbbent mint az, hogy Pippa a segítségünket kérte.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezem.
- Futólag. Ami azt illeti tettem neki egy kis szívességet.- mosolyodik el Pippa.
„Kis szívesség?” Tehát ez azt jelenti, hogy nem bántotta Saraht.
- Mit keresel itt? –kérdezi Sarah felbátorodva Pippa kedves megnyilvánulásától. Pippa arca elsötétül. Tudom, hogy már az is nehezére esik, hogy szóba álljon az emberekkel, még hogy kedves legyen velük!
Gyorsan kell cselekednem. Pippa és Sarah közé állok, így veszélyesen közel kerülök Sarahhoz, de legalább Pippa így nem tudja bántani.
- Kit is kéne megtalálnunk?- kérdezi Sam, még mindig gyanakodva. Pippa megint elmosolyodik, bár most már sokkal inkább hasonlít egy dühös vadmacskához mint egy ártatlan lányhoz. A szeme szinte tüzel a dühtől és undortól.
- Majd szólok ha itt lesz az ideje. De addig biztonságban vagytok.- veti oda Samhez, de engem néz. Sam a hármasunkhoz lép és Saraht gyengéden megfogja a karjánál majd elhúzza innen. Pippa rögtön nyugodtabb lesz mikor a lány már nincs a közelében. Ebben a percben látom Pippán mennyire megviseli őt, hogy nem vagyok ott.
- Gyere vissza. Kérlek.- suttogja nekem. A szeme elhomályosodik, ha nem ismerném annyira azt hinném, hogy könnyezik.
Egy okot sem tudok mondani amiért Pippa ennyire ki lenne akadva.
Hacsak.. Hacsak Jeremiel nem folyamodott keményebb eszközökhöz, hogy bebiztosítsa nem lesz megint olyan lázadozás mint nálam. Szeretném átölelni az angyalt, de tudom hogy nem tehetem. Még ha velem kedvesebben is bánik mint a többi emberrel a szemében én is csak egy vagyok közülük.
Szomorúan rám mosolyog majd a testvérek felé fordul.
- Majd jelentkezem. Addig is mondjátok meg a bátyátoknak, hogy nagyon sajnálom.- mondja Saméknek, és eltűnik a szobából.
A tükör elé sietek, hogy ellenőrizzem mennyire súlyos is a helyzet. Egy kócos hajú koszos arcú idegennel találom szembe magamat. Mert az aki a tükörből vissza néz, biztos, hogy nem én vagyok. Az arca megnyúzott, a szemei alatt karikák égtelenkednek.
A lány teljesen el van gyötörve.
Gyorsan megmosakszom felöltözök és megfésülöm a hajamat.
Mikor megint a tükörbe nézek, már pár fokkal jobb a helyzet. Szeretnék kimenni a fiúkhoz de valamilyen láthatatlan erő nem engedi, hogy egy lépést is tegyek az ajtó felé.
/Castiel szemszöge/
Össze rezzenek mikor megérzem az angyal jelenlétét. Tudom, hogy itt van vagy legalábbis mindjárt itt lesz. A színek sokkal színesebbek, a szagok sokkal erősebbek, az érzelmek sokkal intenzívebbek lesznek. Az angyal jelenléte mindent felerősít.
Hagyom hagy járjon át a gyönyörű érzés amit mindig éreztem mikor lejöttem a földre.
Az érzés, hogy megint erős és legyőzhetetlen vagyok!
Becsukom a szememet és koncentrálok. Meg akarom tudni, hogy mennyi időnk van mire ide érne.
- Sam, itt vannak.- szólok Samnek csöndesen, majdnem suttogva. Amint elmúlik az érzés, rögtön kitisztul a fejem, tisztában leszek vele, hogy mennyire nagy veszélyben vagyunk. Az első gondolatom, hogy meg kell védenem Saraht.
Bármi áron!
Tudom, hogy maradt még egy kis angyali erőm még ha arra nem is elég, hogy ténylegesen használjam.
De talán annyira elég lesz, hogy Saraht blokkoljam az angyalok elől.
- Mennyi időnk maradt?- kérdezi Sam feszülten. Bár már rengetegszer megbeszéltük, hogy mi lesz a teendő ha eljönnek, egyikünk se gondolt bele, hogy egyszer tényleg megtörténhet.
-Nem sok. Talán 1-2 perc.- tippelem. Sam a fürdőszoba ajtó felé veti magát, gondolom ő neki is az járhat a fejében mint nekem. De a blokkolásom olyan erős, hogy még Samet is megakadályozza abban, hogy bemenjen.
- Cas?- kérdezi zavarodottan Sam, de már időm sincs válaszolni.
A szobát megtölti az a gyönyörű jellegzetes fehér fény ami az angyal érkezését jelenti.
Becsukom a szememet, bár tudom hogy rám nincs hatással az angyalok hangja.
Samre viszont annál inkább. Felordít fájdalmában és a földre rogy. A kezét a fülére szorítja, próbálja kiszorítani a – számára – szörnyű hangot a fejéből.
Ideges vagyok és ijedt.
Egy egész életnek tűnik mire az angyal magához szólítja a porhüvélyét és belé száll.
A percek óráknak hatnak mikor a szeretteidet félted.
Csak remélni tudom, hogy megint Pippa jött vissza és csak azért, hogy beszéljen velem. Tudom, hogy semmi esélyünk nem lenne egy angyallal szemben még akkor sem ha az nem akar megölni minket.
- Castiel.- hallom meg a csodálatos hangot. Még nem nyitom ki a szemem de a szemhéjam keresztül már látom, hogy nem úszik fény áradatban a szoba. Felismerem a hangot, fellélegezek.
- Pippa. Örülök, hogy újra látlak! – köszöntöm egykori testvéremet olyan kedvesen amennyire tőlem telik és kinyitom a szemem. Sam még mindig guggol de, a keze már a teste mellett lóg, bágyadtan, haszna vehetetlenül.
Pippa megint abban a porthüvelyében jött amiben először találkoztunk.
Akaratlanul is megtelik a testem melegséggel mikor arra gondolok milyen gyönyörű a testvérem. De rögtön emlékeztetem is magamat, hogy már nem a testvérem ez a lány.
- Miért jöttél?- kérdezem idegesen tőle, mert bár látom a szemén, hogy engem sosem bántana. Az emberekre mindig is úgy tekintett mint holmi játékszerekre.
- Szóval ő Sam? – tér ki a válasz elől Pippa és Sam mellé lép. Látszik Samen, hogy fogalma sincs mit kellene tennie vagy mondania. Teljesen megbabonázta Pippa szépsége.
Az emberekre mindig is más hatással volt egy angyal jelenléte mint ránk. Ők nem látják az igazi valójukat, képtelenek meglátni. Ők csak azt a fajta szépséget látják amik ők annak hívnak. Ha meglátnák az angyalok igazi valójukat, képtelenek lennének feldolgozni azt amit láttak, beleőrülnének.
- Én.. vagyok.. Cas-Cas..- dadogja össze vissza Sam és ügyetlenül fel áll. Pippa rá nevet. A hangjától megborzongok, pár pillanatig nem tudom el hinni, hogy egyáltalán létezik ilyen hang.
- Már sokat hallottam rólad, Sam. És őszintén nagyra értékelem amit az emberiségért tettél. Bár nem értem, de nagyra értékelem.- teszi Sam vállára a kezét. Sam az érintésétől megmerevedik és bágyadtan elmosolyodik.
- És hol van Sarah?- fordul hozzám kíváncsian Pippa. A hangja furán ideges lesz mikor Saraht említi. Eltűnik belőle az a báj, az a könnyedség amit eddig hallottam benne.
- Miért kérded?- kérdezek vissza, ugyanúgy kitérek a válasz elől ahogy ő is tette az előbb. Pippa arcára fagy a mosolya és leveszi kezét Sam válláról. Sam azonnal hátrál pár lépést és megrázza párszor a fejét. Próbálja elhasogatni az érzést ami elfogja ha az angyalt látja.
- Rendben. Így is játszathatjuk.- lép közelebb hozzám. Sam ebben a pillanatban a falnak repül, fel kiállt. Nem is a fájdalomtól inkább a meglepetéstől, hogy egy ilyen gyönyörű, ártatlan lány képes lenne ilyenre. Ösztönösen Sam felé lépek, de azonnal meg is állok.
Rá jövök, hogy Pippát nem tudom legyőzni.
- Engedd el. – nem kérem, parancsolom. Remélem, hogy van benne annyi tisztelet a régi időkre, hogy békén hagy.
- Félre értesz. Itt nem én vagyok a rossz fiú. Ami azt illeti alkut szeretnék ajánlani.- mosolyodik el Pippa. Ebben a percben sokkal inkább hasonlít egy kétségbe esett kislányra mint egy vérszomjas angyalra.
- Tessék? Mégis miféle alkut?- kérdezem, teljesen le vagyok taglózva. Az, hogy Sam a falnak feszül eléggé.. korlátol abban, hogy rendesen tudjak gondolkozni.
- Úgy hallottam a fiúk egész jó vadászok. Esélyt adok, hogy bizonyítsák.
- Hogy, mi?- kérdezem megdöbbenve. Egy angyal aki az emberekkel végezteti az ő munkáját?! ilyenről még életemben nem hallottam.
- Meg kell találniuk valakit. Valakit aki nagyon fontos ne.. A menny számára.- válaszol kimérten Pippa. Sam megköszörüli a torkát, hogy jelezze még mindig a falon van. Pippa egyetlen intéssel a földre dobja Samet aki térdre esik és felnyög fájdalmában.
- És miért segítenénk neked?- kérdezi sértetten. Ezek szerint túl mély benyomást tett rá, hogy Pippa a falhoz lökte, minthogy a szépségét csodálja.
- Mert eltudom intézni, hogy az angyalok ne akarják vissza kapni Cast.- válaszol nemes egyszerűséggel. Sam össze ráncolja a szemöldökét.
- Igaz ez Cas? Meg tudja csinálni? – kérdezi tőlem. Tanácstalanul Pippára nézek. Amikor utoljára jártam fenn még nem lett volna képes rá, de változhattak a dolgok. És az a csodálat amit Pippa szemében láttam mikor rám nézett első alkalommal hogy találkoztunk.. Pippa nem hazudna nekem. Ebben biztos vagyok.
- Lehetséges. – válaszolok Samnek de még mindig Pippát bámulom. Pippa arca kivirul mikor meghallja a válaszomat.
- Remek. Akkor ez meg van beszélve. És most ha nem bánod, szeretném ha kiengednéd a lányt!-kéri tőlem Pippa. Sam feláll és a fürdőszoba felé siet. Én behunyom a szememet és feloldom a blokkolást. Amint megszűnik a varázsige Sarah kiront a fürdőszobából, egyenesen Samnek ütközve.
- Mi a.. ? Mi történt?- kérdezi össze zavarodottan.
- Sajnálom, de azt hittem, hogy Jeremiel az.- kérek tőle bocsánatot. Sarah rögtön felismeri mi történt vele. Mikor körül néz a szobában és meglátja Pippát zavartan elmosolyodik.
- Pippa, igaz?- kérdezi kedvesen a lánytól. Ha lehet ez még jobban megdöbbent mint az, hogy Pippa a segítségünket kérte.
- Ti ismeritek egymást? – kérdezem.
- Futólag. Ami azt illeti tettem neki egy kis szívességet.- mosolyodik el Pippa.
„Kis szívesség?” Tehát ez azt jelenti, hogy nem bántotta Saraht.
- Mit keresel itt? –kérdezi Sarah felbátorodva Pippa kedves megnyilvánulásától. Pippa arca elsötétül. Tudom, hogy már az is nehezére esik, hogy szóba álljon az emberekkel, még hogy kedves legyen velük!
Gyorsan kell cselekednem. Pippa és Sarah közé állok, így veszélyesen közel kerülök Sarahhoz, de legalább Pippa így nem tudja bántani.
- Kit is kéne megtalálnunk?- kérdezi Sam, még mindig gyanakodva. Pippa megint elmosolyodik, bár most már sokkal inkább hasonlít egy dühös vadmacskához mint egy ártatlan lányhoz. A szeme szinte tüzel a dühtől és undortól.
- Majd szólok ha itt lesz az ideje. De addig biztonságban vagytok.- veti oda Samhez, de engem néz. Sam a hármasunkhoz lép és Saraht gyengéden megfogja a karjánál majd elhúzza innen. Pippa rögtön nyugodtabb lesz mikor a lány már nincs a közelében. Ebben a percben látom Pippán mennyire megviseli őt, hogy nem vagyok ott.
- Gyere vissza. Kérlek.- suttogja nekem. A szeme elhomályosodik, ha nem ismerném annyira azt hinném, hogy könnyezik.
Egy okot sem tudok mondani amiért Pippa ennyire ki lenne akadva.
Hacsak.. Hacsak Jeremiel nem folyamodott keményebb eszközökhöz, hogy bebiztosítsa nem lesz megint olyan lázadozás mint nálam. Szeretném átölelni az angyalt, de tudom hogy nem tehetem. Még ha velem kedvesebben is bánik mint a többi emberrel a szemében én is csak egy vagyok közülük.
Szomorúan rám mosolyog majd a testvérek felé fordul.
- Majd jelentkezem. Addig is mondjátok meg a bátyátoknak, hogy nagyon sajnálom.- mondja Saméknek, és eltűnik a szobából.
Mikor Dean belép az ajtón már minden készen áll az indulásra.
Amint Pippa eltűnt azonnal elkezdtünk pakolni. Bár bízok Pippában, mégis nem tartom túl valószínűnek, hogy meg tudja győzni Jeremielt, hogy ne üldözzön minket. Sam mióta Pippa elment egy szót sem szolt, mintha Pippa távozásával ő is elment volna.
Pippa mindig is fura hatással volt az emberekre. Igazság szerint féltem az angyalt. Tudom mire képes Jeremiel ha valamit nagyon akar, és mielőtt elmentem volna Pippa képes lett volna ellen állni de most már nem hiszem, hogy megtudja védeni magát. Miután Pippa elment Saraht, azonnal kifaggattam, hogy honnan ismeri a lányt de csak annyit volt hajlandó mondani, hogy segített neki mikor senki más nem tudott segíteni. Egyre több és több meglepetés ér Pippával kapcsolatban.
- Itt meg mi történt?- kérdezi Dean az ajtóban állva. Sam most néz fel először a pakolásból és rögtön felvidul az arca mikor meglátja a testvérét.
- Látogatónk érkezett! - újságolja el neki Sam.
Most legszívesebben megütném Samet ha nem tudnám, hogy sokkal erősebb nálam. Ennél rosszabb közlési módot nem is választhatott volna. Ismerem már annyira Deant,hogy tudjam rögtön a legrosszabbra gondol.
Ijedten rám néz, sérüléseket keres rajtam. Pát perc után feladja, hogy bármilyen sebet is találjon így a testvérei felé fordul.
Mikor őket is gyorsan leellenőrzi, de sértetlenül találja őket egy kicsit megnyugszik.
- És mit akart?- kérdezi miközben áthágja a szobát, hogy Sarah mellé állhasson.
/Sarah szemszöge/
Amint megérzem a bátyám közelségét azonnal megnyugszom. Ösztönösen közelebb bújok hozzá.
- Jól vagy?-kérdezi tőlem aggódva. Bólintok, de igazából egy kicsit sem vagyok jól. Nem hittem amikor elindultunk otthonról, hogy ilyen lesz. Mikor még Kansasban éltünk sokkal jobban viseltem, hogy a fiúk állandóan veszélyben vannak, de mióta az angyalok elől menekülünk szinte minden alkalommal mikor kilépnek az ajtón a gyomrom görcsbe rándul.
- Dean, beszélnünk kellene.- mondja Sam, majd jelentőség teljesen rám néz. Ha egy fél órával ezelőtt mondja ezt elkezdtem volna kiabálni vele, de most már csak a bátyáim közelében akartam lenni. Így csak bele karoltam Deanbe és kértem, hogy ne menjen. Dean szinte könyörögve Casre néz. Cas rögtön megérti mit akar Dean és elindul felénk.
- Sarah segítenél pakolni a másik sobában?
Amint Pippa eltűnt azonnal elkezdtünk pakolni. Bár bízok Pippában, mégis nem tartom túl valószínűnek, hogy meg tudja győzni Jeremielt, hogy ne üldözzön minket. Sam mióta Pippa elment egy szót sem szolt, mintha Pippa távozásával ő is elment volna.
Pippa mindig is fura hatással volt az emberekre. Igazság szerint féltem az angyalt. Tudom mire képes Jeremiel ha valamit nagyon akar, és mielőtt elmentem volna Pippa képes lett volna ellen állni de most már nem hiszem, hogy megtudja védeni magát. Miután Pippa elment Saraht, azonnal kifaggattam, hogy honnan ismeri a lányt de csak annyit volt hajlandó mondani, hogy segített neki mikor senki más nem tudott segíteni. Egyre több és több meglepetés ér Pippával kapcsolatban.
- Itt meg mi történt?- kérdezi Dean az ajtóban állva. Sam most néz fel először a pakolásból és rögtön felvidul az arca mikor meglátja a testvérét.
- Látogatónk érkezett! - újságolja el neki Sam.
Most legszívesebben megütném Samet ha nem tudnám, hogy sokkal erősebb nálam. Ennél rosszabb közlési módot nem is választhatott volna. Ismerem már annyira Deant,hogy tudjam rögtön a legrosszabbra gondol.
Ijedten rám néz, sérüléseket keres rajtam. Pát perc után feladja, hogy bármilyen sebet is találjon így a testvérei felé fordul.
Mikor őket is gyorsan leellenőrzi, de sértetlenül találja őket egy kicsit megnyugszik.
- És mit akart?- kérdezi miközben áthágja a szobát, hogy Sarah mellé állhasson.
/Sarah szemszöge/
Amint megérzem a bátyám közelségét azonnal megnyugszom. Ösztönösen közelebb bújok hozzá.
- Jól vagy?-kérdezi tőlem aggódva. Bólintok, de igazából egy kicsit sem vagyok jól. Nem hittem amikor elindultunk otthonról, hogy ilyen lesz. Mikor még Kansasban éltünk sokkal jobban viseltem, hogy a fiúk állandóan veszélyben vannak, de mióta az angyalok elől menekülünk szinte minden alkalommal mikor kilépnek az ajtón a gyomrom görcsbe rándul.
- Dean, beszélnünk kellene.- mondja Sam, majd jelentőség teljesen rám néz. Ha egy fél órával ezelőtt mondja ezt elkezdtem volna kiabálni vele, de most már csak a bátyáim közelében akartam lenni. Így csak bele karoltam Deanbe és kértem, hogy ne menjen. Dean szinte könyörögve Casre néz. Cas rögtön megérti mit akar Dean és elindul felénk.
- Sarah segítenél pakolni a másik sobában?
Ezt a fejezetet kész szenvedés volt megírni.. Talán azért mert 6.22 után nem tudok mást írni csak Dean Cas "szakítást" .. Talán haa kikerülök ebből a "depreszióból" jobban fog menni az írás.
De addig is számítsatok rá, hogy fel fognak kerülni az oldalra Cas megölések, Dean megölések,mindenféle depis kis novellák.
Bocs, tudom, hogy mennyire vártátok ezt a fejit, de egyszerűen nincs ihletem :(
Bocs, tudom, hogy mennyire vártátok ezt a fejit, de egyszerűen nincs ihletem :(
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése