A kis történetemhez KÖTELEZŐ: http://www.youtube.com/watch?v=zWsHBpfpbK0&feature=related
Hogy jutott el szeretet angyalunk az istennel való beszélgetéséhez? Meglehet tudni ebből az apró novellából ;)
Elnézést ha nem nyeri el a tetszéseteket, de nem vagyok a legjobb formámban...
Castiel feszülten figyeli Crowley minden egyes mozzanatát. A pokol királya automatikusan készíti elő a kínzó eszközöket, talán egy kicsit túl szenvtelenül is.
- Hagyd békén őket. - jelenti ki még egyszer, ügyelve, hogy ne bicsakjon meg a hangja.
Crowley arca válaszul megrándul, de szótlanul hagyja a parancsot. Már megszokta, hogy Castiel pánikszerűen kapaszkodik a barátai életébe mind azért mert fontosak neki, és mind azért mert az ő létezésük az egyetlen bizonyíték arra, hogy ki is volt. És bár egyre jobban idegesíti ideiglenes társa viselkedése eddig mindig fejet hajtott az akarata előtt: a Winchesterek tabuk.
De most, hogy jó néhány emberét megölték, nem olyan biztos benne, hogy életben akarja hagyni a vadász fivéreket.
- Minden meg van a kapu kinyitásához? - kérdezi bizonytalanul az angyal.
Ugyan mindennél jobban vágyik a lelkek adta erőre, mégis fél egy kicsit a porgatórium kinyitásától. Maga sem tudja megmondani mi alapozza az erős menekülési vágyat, de minduntalan betudja az izgalomnak.
- Mit gondolsz, a vadászaid még nem jöttek rá a kis játékunkra? - válaszol egy kérdéssel a kérdésre. Nyájas mosollyal fordul a sápadt angyal felé. - Szerinted nem túl feltűnő, hogy egy hívásukra sem válaszolsz?
Castiel nyel egyet. Crowley csak a nyilván valót mondja ki, ő még is dühös ezért.
- Csak találd meg a kaput. - zárja le a beszélgetést.
Akaratlanul is fellélegez mikor kikerül Crowley Pincéjéből. Gyűlöli azt a termet és még jobban a gazdáját. De nem tehet semmit amig nincs a kezében a legyőzhetetlen fegyver, majd akkor megöli az utálatos démont.
Apró mosoly játszik az ajkán mikor rájön, hogy hova készül. Ha a fivérek még ha rá is jöttek a tervére, nem mutatják a gyanakodás legapróbb jelét sem, amiért hálás nekik; minden velük töltött perc megnyugtatja a csapzott lelkét, és erősebben tér vissza a démon koszos alagsorába.
Csak behunyja a szemét és elképzeli az ütött-kopott nappalit. Pár töredék másodpercig érzi a hideget az arcán, de aztán már szélvédett helyre kerül.
Egy elégedett sóhajjal nyitja ki a szemét Bobby Singer házában.
Az öreg vadász éppen az ebédlő asztal mellett ül egy sörrel a kezében. Összerándul mikor megpillantja a hívatlan vendéget és biccent felé egyet.
Zavartan álldogál egy darabig egy helyben, fogalma sincs, hogy mit kéne tennie. Ritkán van egyedül Bobby-val, ő mindig a fiúk társaságát keresi. De azért néha-néha egyedül találja magukat, viszont olyankor mindketten a munkába temetkeznek - hogy segítsék a fiúkat.
- A fiúk a pincében. - nyögi ki fáradtan az öreg vadász.
- Dean! - hallja Castiel Sam makacs hangját.
- Sam? - kérdez vissza energikusan a bátyja.
Egyszerre veszik észre az angyalt, és mindketten elhallgatnak. Sam tüntetően a fal felé fordul, és a táskájával kezd babrálni.
- Mi járatban erre felé? - esik Dean most Castielnek.
Cas ugyan már számított erre a nem éppen barátságos szó váltásra, mégis elszomorítja, hogy értékes idejét erre fogja szánni.
- Az a két rohadék majdnem kinyírt minket, te meg szartál megjelenni! - fojtatja a kiabálást.
Dean elhallgat, hogy időt adjon várva várt magyarázkodásra - amit reményei szerint majd pár beszólással meg is torpedóz.
De Casitel nem szólal meg, hűvös ridegséggel állja Dean tekintetét. Természetesen tudja, hogy miről van szó - Samet és Deant nem rég megtámadta pár piti kis démon- , de nem tartja említésnek méltóra, leginkább azért mert ő is jelen volt a verekedésnél, és bekapcsollódott volna, ha igaz veszélyben lettek volna.
Erre a váratlan változásra még Sam is oda figyel, és bár még mindig némán de bekapcsolódik a beszélgetésbe ( pusztán a kíméletlenül kíváncsi tekintetével).
- Nekem is van életem Dean! Ne várjátok, hogy minden egyes vadászaton ott leszek és kisegítelek benneteket. Ha nem tudnátok oda fent háború folyik. - jelenti ki irritáló nyugalommal.
Sam kinyitja a száját, majd be is csukja, Dean pedig hátrál egyet. Ugyanis nem túl megszokó jelenség, hogy Castiel a szeretett barátai ellen fordul, még ha csak egy vitáról van szó.
Hirtelen a dühös vadásznak fogalma sincs, hogy mit mondjon, mert minden egyes sértés túl gyerekesnek tűnik. Ám a bocsánat kérést - ami a leghelyesebb lenne ebben a formában - nem engedi a büszkesége.
Végül Sam siet a tátogó bátyja segítségére:
- Hogy áll a polgár háborútok? - hangjában meg bújik a gúny, de ebből főhösünk semmit sem vesz észre.
Nem szeret a harcukról beszélni, mert mindig féltő hogy elkotyogója a titkát. Zavartan néz másfelé, remélve, hogy hamarosan eszébe jut egy okos- nem túl sokat mondó válasz.
- Raffael erősebb mint hitem. Segítségre van szükségem. - motyogja.
- És mi megadathatjuk ezt?- kérdezi bölcsen Sam, tudván, hogy nem elég erősek az angyalokhoz. Féltőn néz végig az angyal barátjukon.
- Nem.
Dean megcsóválja a fejét, és fegyverekhez fordul. Halkan fojtatja a majdnem elfeledett felkészülést a következő vadászatukhoz.
A szobára feszültség száll, és mindhármuk kedvét elveszi a gondtalan beszélgetések egyikétől. Egyszerre minden veszekedésük gyerekesnek tűnik, értelmetlen idő pocsékolásnak.
Nevetséges módon, Castiel csak magához akarja ölelni a fivéreket, és bocsánatot kérni a jövő beli árulásáért. De a helyén marad és csöndben figyeli a másik kettő tevékenységét. Megbénulva veszi tudomásul, hogy már csak nagyon kevés ideje maradt amit még velük tölthet. Nem sokára Crowley kinyitja az ajtót és így vagy úgy de elszakad tőlük. Könnyek szöknek a szemébe, de vissza nyeli őket
Majd behunyja a szemét, és egy békés, elhagyatott helyre gondol - a saját mennyországára.
Egy gyönyörű, ápolt kertben találja magát. A tágas udvart belepi a hó, de ez ha lehet még szebbé teszi. Megcélozza az egyik padot.
Fáradtan rogy le a fából ácsolt tárgyra. Fejét kezébe temeti, és próbál lelket önteni önmagába. Majd könnyes szemmel néz fel, és remegő hangon kezd bele a mondani valójába.
- Már régóta vagyok itt....
És a többi már történelem.
mostanában nagyon nem jövök ki Reissával, kezdem komolyan megutálni.. De nem gondoltam tisztességesnek, hogy a "munkával" keverjük az érzelmeket. Nem akartalak titeket megfosztani ettől az irománytól.. Gondolom rohadt sokan fogtok rá szavazni.. Csak tessék
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése