Betekintés

Az utóbbi napokban egyáltalán nem volt ihletem, és  mikor végre rám talált egyáltalán nem azt hozta amire vártam. Már hosszú idők óta érődik bennem az elképzelés, hogy kéne írnom egy saját, mindentől független, mégis egy kicsit misztikus történetet.  De csak mostanában rajzolódott bennem ki a teljes történet.  Viszont annyira a démon-angyal hatás alatt vagyok, hogy mégsem sikerült teljesen elvonatkoztatnom.
Itt van egy kis részlet ameddig el nem készül az első fejezetet. Tekintsétek ezt úgy mint egy prológust. Az egész töri arról, fog szólni hogy hogy jutott el a főhősnő idáig.  

James és Zoe már megint kint vannak. Nem szeretem ha nincs együtt a csapat. Ilyenkor sokkal sebezhetőbbnek érzem magamat. Persze tudom, hogy a mi négyesünket aligha tudná bárki is bántani, még akkor is ha külön-külön vagyunk.. De az érzés még mindig ott motoszkál valahol bennem.
Hamarosan valami szörnyű dolog fog történni. Nem tudom honnan tudom, csak azt hogy tudom.
A viharfelhők amik már három napja az égen vannak, sem tudják ezt megcáfolni.
Összébb húzom magamat a kanapén, a kezeimet a lábaim elé kulcsolom. Az elhagyatott raktár épület most még ijesztőbb mint mikor a többiek is itt vannak . A falai félelmetesen merednek felém, a kissé erjedt illat is sokkal jobban érezhetőt máskor. Akaratlanul is ösztönös morgás szakad fel a torkomból. Valami nagyon nincs rendben.

Egyszer csak éles fájdalom cikázik át a jobb hasfallomon, mintha egy tőrt szúrnának belém. A meglepetéstől, és a fájdalomtól felkiáltok, majd az oldalamhoz kapok de semmi sincs ott ami megsebezhetett volna.
Idővel a fájdalom enyhül és már csak a nem létező sebem sajog.
Majd ugyanez az éles láthatatlan kés a másik oldalamon is lecsap, csak most kétszer akkor erővel. Könnyek szöknek szemembe, megpróbálok felpattanni a kanapéról de az előző vágás, ekkor felhasad.

Angyal! Segíts! Hívom az egyetlen lényt, aki eszembe jut. Nem szeretem felfedni mások előtt a gyengeségemet, mikor fájdalmaim vannak. De most, hogy egy nem  létező kard ellen kell küzdenem, úgy érzem nincs más választásom. A fájdalom lassan elviselhetetlen lesz, már ordítani sincs erőm. Valahogy lekászálódok a hideg, nyirkos talajra.
Nekem óráknak tűnik, mire meghallom a szárnysuhogást ami az angyal jöttét jelzi. Pár pillanat múlva elárasztja a szobát a fényesség, és megjelenik a harmincas éveiben járó, magas, izmos férfi.
Amint meglát azonnal hozzám siet, nem kell mondanom semmit tudja mit kell tennie. Mindkét kezét óvatosan a mellkasomra helyezi, majd becsukja a szemét és, így koncentrál. Először alig észrevehetően, de tompulni kezd a fájdalom, majd egyre kisebb és kisebb lesz.

Mikor már szinte teljesen elmúlik, megkönnyebbülten sóhajtok fel. Angyal még mindig mellettem térdel, a kezei még mindig rajtam nyugszanak. De én egy mozdulattal leseprem magamról azokat és felpattanok. Ő zavartan néz a hűlt helyemre. Majd lassan rám emeli mély kék szemét.
- Jameséket megtámadták.- adom meg a választ a kimondatlan kérdésére. Azt hittem, erre majd értetlenkedve fog mindenfélét kérdezni. Honnan tudom? Kik? Ő miért nem érzett semmit? Csakhogy ehelyett csak egyetlen egy kérdést intéz hozzám.
- Nem vagy te még túl gyenge a harchoz?
De.  Minden bizonnyal, viszont nem ülhetek ölbe tett kézzel miközben a csapatomat szét marcangolja az ellenség éles karmai. Megrántom a vállamat, nem akarom beszédre pocsékolni az időnket. Mint sokszor máskor, most is elsőre megérti mit akarok elérni.
Némán mellém áll, látszólag arra vár hogy belé karoljak. De én nem tudom megtenni.  A magabiztosságom egy pillanat alatt elpárolog. Egyszeriben sokkal inkább értek egyet Angyal szavak nélkül kimondott ötletével. Egyrészt, mert az előbb majdnem meghaltam, másrészt mert már hónapok teltek el, hogy utoljára öltem volna. Nem vagyok biztos benne, hogy még mindig menne, de ha még menne is. James közelében aligha lennék  jó harcos. Túl sokat jelent nekem a testi épsége, minthogy mással is foglalkozzak mint ő.
Csakhogy ugyanakkor tudom, ezekben a percekben miközben gondolkozhatok ő éppen valahol az életéért küzd.
Azt meg nem hagyhatom, még ha a vesztembe rohanok is, akkor is megvédem őt és a csapat többi tagját.

Belekarolok Angyal karjába, ő megborzong az érintésemtől.

Pár pillanat múlva már eddigi életem legvéresebb csatája színhelyén állok.

Angyal amint megérkezünk, eltűnik mellőlem. Nem is érdekel igazán merre lehet. Csak pár hónapja ismertem meg őt és Zoe-t. Ők mulandók, pótolhatók. Csak az én James-em nem.

Őt kell megmentenem, a többiek nem számítanak.